Válasz a Csemadok nem tűri a magyar zászlót című cikkre

Meglepődve olvastam a cikket, melyben sok a ferdítés. A cikk írója vagy nincs tisztában a tényekkel, vagy szándékosan félrevezeti az olvasókat. Már többször is elmondtam neki, hogy a Szenczi Molnár Albert napok a Csemadok országos rendezvénye, melynek főszervezője a Csemadok Szenci Területi Választmánya. A Csemadok Szenci Alapszervezete csak társzervező.
Fekete Márta nem a szenci alapszervezet titkára, hanem a területi választmányé.
A cikkből úgy tűnik, hogy a Csemadok öregasszonyok és begyöpösödött emberek gyülekezete. Erdélyi Júlia vagyok, a Csemadok Szenci Alapszervezetének elnöke immár négy éve, 34 éves logisztikai menedzser, messze a nyugdíjas kortól. Nem a Csemadokból élek, ellenben havonta nem kevés pénzt, energiát és időt fektetek abba, hogy az alapszervezet vezetőségével együtt különböző korosztályoknak műsorokat szervezzünk. Mindannyian önkéntesen, fizetés nélkül dolgozunk. Pontosabban: a mi fizetségünk a taps, a mosoly az emberek arcán.
Félteni a székem nem szoktam, hisz nincs is miért. Nagyon szívesen átadom a posztot bárkinek, aki tudja és folytatni szeretné munkánkat. Vannak gyermekszínjátszóink, néptáncosaink, gyermekcsoportunk, klubjaink, teltházas rendezvényeink és 500 tagunk.
A HVIM egy tagja olyan alapszervezetet vádol magyartalansággal, amelyik évente 60-70 magyar rendezvénnyel büszkélkedhet.
2005-ben elsők között vetítettük le a Trianon c. filmet, délelőtt a diákoknak, este a felnőtteknek, majd személyesen 10-15 alkalommal vetítettem le a környéken és Galánta környékén.
Rendezvényeinken – a Megfeszített, István a király, 56 csepp vér... – sosem tiltottuk a magyar zászlót. Boldog voltam, mikor 600 ember énekelte az István a király végén a Himnuszt és a fiatalok kezében magyar zászlók lengtek.
Folytathatnám még nagyon sok rendezvénnyel, akit érdekel, utánanézhet a www.szcsemadok.sk, vagy a www.szenc.sk weboldalon.
Elgondolkodtató, mit csinál közben a szenci HVIM: a járásban kb.10 fiatal tagja van a szervezetnek. Rendezvényeket nem szerveznek, de más magyar rendezvényeken se nagyon látni őket.
Hol volt a szenci HVIM a március 15-i megemlékezéskor? Budapesten! Nem Pozsonyban, ahol mi mindannyian kokárdát viseltünk.
Talán úgy gondolják, hogy évente egyszer feketébe öltözve, bakanccsal a lábukon zászlót lengetnek. Elég ez ahhoz, hogy Szencen megmaradjon a magyarság és ne csússzon 20% alá?
Igen, sokakat riaszt a bakancs a fekete zászló – ha nem riasztana akkor a MOST nevű hibrid pártnak nem lett volna ennyi szavazója. Igen, lehet itt hősködni, lehet bakancsos meneteléssel felzászlózva vonulgatni, tudatosan provokálni. De ha kitörne valami komoly, nem volna ki megvédjen, ugyanúgy, mint december ötödikén sem érdekeltünk senkit.
A hozzászólóknak üzenem: Magyarországról nagyon könnyű megmondani, mit tegyünk és mit ne. Nagyon könnyű ítélkezni is. Főleg úgy, hogy csak az egyik fél álláspontja ismert.
A cikk írójának a múlt évben felajánlottam, hogy üljünk le és találjuk ki, milyen rendezvényt lehetne szervezni, ami megszólítaná a fiatalokat? Azóta is várom a javaslatokat, hiába.
Olyan vád is elhangzott, nem engedjük, hogy rendezvényt csináljanak a kultúrházban, ami teljes mértékben nevetséges hisz a kultúrház nem a Csemadok tulajdona. És még valami: ha társulnának egy olyan rendezvényhez, melyet mi szervezünk, belefektetve időt, energiát, pénzt, akkor figyelembe kell venni a mi álláspontunkat és szabályainkat is.
Senki nem tagadja hogy támogatások segítségével szervezünk rendezvényeket, de nagy hiba lenne, ha nem kérnénk ezeket a támogatásokat, hisz ezek a mi adóinkból is származnak. Vannak rendezvényeink, főleg gyermek és ifjúsági programok, amit ezek nélkül nem tudnánk megvalósítani.
Hogy a támogatásokért hajbókolunk a szlovákoknak? A szenci alapszervezet rendezvényeire még nem készült kétnyelvű plakát, szórólap. Nem azért, mert szeretjük a törvényeket sérteni, hanem mert rossz a törvény. Elfogadható kompromisszumokat viszont a túlélés érdekében kötünk és köt az összes Csemadok szervezet. Lehet, hogy sokaknak a Csemadok egy maradi elavult szervezet, de sok helyen ez a magyarság utolsó bástyája. Könnyű magyarnak lenni ott ahol mindenki magyar, de próbálja megtenni ezt minden szájhős Zoboralján, Szencen vagy bármelyik más szórványvidéken. Ezeken a területeken örülünk, ha még valaki magyarnak vallja magát, van gyerek az iskolában, van magyar rendezvény, van magyar mise.
Kritizálni nagyon könnyű, de a magyarságért inkább tenni kéne, (a zászlólengetős menetelést mint magyarságmentő tevékenységet hagyjuk, elkésett vagy 50 évet). Ezért kívánom, hogy a szenci HVIM alapszervezetének legyen egy szép napon annyi tagja és rendezvénye, mint a szenci Csemadoknak.

Erdélyi Júlia
a Csemadok Szenci Alapszervezetének elnöke

Válasz