A magánnyugdíjpénztárak szabad rablását megakadályozni szándékozó kormányzati lépésre azonnal fenyegetésekkel, a magyar állam külföldi fórumokon történő följelentését kilátásba helyezésével reagáltak a magyar népet a rabló magánosítással kifosztó politikusok és politikai pártok.

Nemrégiben értesültünk róla, hogy Amerikában bizonyos holokausztparaziták följelentették a Magyar Köztársaságot és a MÁV utódvállalatát, s a hír megjelenése után Izraelben is tömegesen érdeklődnek a pénzszagra gyűlő élősködők afelől, hogy miként lehetne csatlakozni a bírósági keresethez. A Magyar Köztársaságot azért perlik a zsidók Amerikában, mert szerintük igen kevés kárpótlást fizetett a második világháború idején élt zsidóknak, illetve azok első- és második nemzedéki leszármazottjainak. Ám az izraeli sajtót figyelemmel kísérve láthattunk harmadik nemzedéki követelőt is... A MÁV-ot, pontosabban annak azóta sok viszontagságon átesett utódját pedig azért citálják a bírák elé, mert a vasúttársaság a második világháború idején tevékenyen kivette részét a zsidók munkaszolgálatra szállításából, ráadásul úgy, hogy az utazásért jegyet sem váltottak.

Gyerünk, jelentsük föl a magyar államot! Néhány nappal ezelőtt ennek a hozzáállásnak a jegyében a budapesti Országgyűlés nagyobbik ellenzéki zsidópártja bejelentette, hogy szintén a magyar államot, vagy ha úgy tetszik, a mi hazánkat kívánja följelenteni a nemzetközi fórumokon a nyugdíjpénztárak jövője körül kirobbant vita ürügyén. A párt formájában működő bűnszövetkezet pertársaságot szervez, embereket toboroz, hogy minél többen jelentsék föl a magyar államot. A nagyobbik ellenzéki zsidó pártnak, annak képviselőinek, pontosabban a mögöttük álló, a magyar népességet gazdasági, pénzügyi vadászterületnek tekintő rablóbandának nyilván jó oka van a fölháborodásra és az aggodalomra, amikor azt hallják, hogy eleshetnek a haszontól, a hiszékeny, a létbizonytalanság félelmétől vezérelt kisemberek nyomorult pénzétől. Merthogy nem a magyarok megtakarított pénzének sorsáért aggódnak, azt bizonyítják azok az általuk hozott, a nemzet egészségi, lelki és gazdasági állapotát komoly mértékben leromboló intézkedések, amelyeket az elmúlt egy évtized folyamán volt alkalmunk kiélvezni.

Amint azt már megszoktuk, a szabad rablásnak gátat vetni szándékozó intézkedések, vagy csak azoknak beígérése után, a vérszívók, vagy azoknak előretolt emberei, jelen esetben az említett párt, pártok képviselői külföldre mennek és árulkodnak. Följelentik a magyar államot. A külhoni mószerolással párhuzamosan idehaza fölheccelik a meglehetősen alacsony intelligenciahányadossal rendelkező, ám 1990 óta szilárd szavazóbázisuknak számító, eszement proli lakosságot is, amely valószínűleg nemsokára az utcán is követeli majd a jelentős külföldi érdekeltséggel rendelkező magánnyugdíjpénztárak további szabad rablásának biztosítását.

Érdekes módon Izraelben is komoly gondot okoz a magyarországi magánnyugdíjpénztárak ügye. A Kalkalist című gazdasági napilap a Bloomberg Hírügynökségre hivatkozva, ám sajátos magyarázatokkal fűszerezve a magyar államot följelentők stílusában tálalja az eseményeket. "Magyarország ultimátum elé állította az állampolgárait: Vegyék ki a betéteiket a magánnyugdíjpénztárakból és helyezzék állami felügyelet alá, mert ha nem, elveszítik az állami nyugdíjukat", olvasható az újságcikk alcímében.

Mindenesetre a ma reggeli hírekből arról értesültünk, hogy a magyar államot följelenteni szándékozók már sínen vannak, elérik a céljukat: A három legnagyobb hitelminősítő, a Fitch Ratings, a Moody's Investors és a Standard and Poor's gyorsan reagált a rablóbanda kezének lefogására irányuló kormányzati intézkedések bejelentésére. Reagáltak és szokásuk szerint fenyegettek, ezúttal is New Yorkból. Vigyázzatok, ne merjétek lefogni a magyar nép kifosztóinak kezét, mert rögtön leminősítjük Magyarországot! Kíváncsian várjuk, mit lép erre az Orbán-kormány, ujjat mer-e húzni ezzel a nemzetközi háttérhatalommal.

A Fidesz azonban sajnos felemás módon nyúl hozzá a tőzsdei szélhámosságokkal sújtott magánnyugdíjpénztári pénzekhez: az államosítás ugyan támogatandó, de az nem, hogy az államosított megtakarításokkal a költségvetés tátongó lyukait tömködjék be.
Ezen témakörre is egyedül a Jobbik programja szolgáltatna jó megoldást, ami a magánnyugdíjpénztárak államosítása mellett állami kezelésben ugyan, de magtartaná az egyéni számlavezetést. Igy tulajdonképpen egy bankváltásnak tűnhetne az egész művelet, a pénztártagok érdeksérelme nélkül. A Fidesz azonban egy jó elképzelést rosszul hajt végre, melyről Hegedűs Tamás, a Jobbik képviselője adta ki az alábbi közleményt.

A Jobbik sajtóközleménye a nyugdíjrendszer átalakításának kormányzati bejelentésére

A Jobbik a közpénzből keletkezett pénztári vagyon állami kezelésbe vételét üdvözli, ugyanakkor a megvalósítás módjával – az egyéni, tőkefedezeti számla megszüntetésével és az egyszeri költségvetési bevételek folyó kiadásokra költésével – nem értünk egyet, sőt: komoly veszélyt látunk benne a jövőre nézve.

A kormány tegnap bejelentésével végképp kimondta a halálos ítéletet az 1997-ben kormányzati utasításra létrejött hárompilléres nyugdíjrendszerre, azon belül is a 2. pillért megtestesítő kötelező magán-nyugdíjpénztárakra. Az államosítás – ahogy azt a Jobbik korábban javasolta – lezárt kérdésnek tekinthető.

Egyik szemünk nevet, a másik sír. Örülünk, hogy véget ért a makrogazdasági szélhámosságot jelentő kötelező magánpénztári rendszer. Megszűnik az a gyakorlat, hogy állami erővel beszedett, jogszabállyal kikényszerített pénzeket (vagyis: közpénzeket) magánérdekeltségeknek adjunk kezelésbe, minimális hozam és bántóan nagy működési költség mellett.

A Jobbik korábbi javaslata szerint ugyanakkor nem szűnt volna meg az egyéni számlavezetést lehetővé tevő, tőkefedezeti 2. pillér, hanem állami kézben, de megmaradt volna. Ezzel együtt megmaradt volna mindazoknak a megtakarítása, akik most okkal nézik aggodalommal: hová lesz a számláján felhalmozódott pénz, ami a tulajdonukat képezi?

A válasz ma már világos: bekerül a közösbe, a felosztó-kirovó rendszerben működő 1. pillérbe. A kormányzati kommunikáció ugyan arról szól, hogy itt is lesz egyéni számlavezetés, csakhogy ez ott rendszeridegen vonás volna, így nem is valósítható meg. Ami várható, az inkább fog hasonlítani egy bevételi pénztárbizonylatra, mint valós számlára. A hivatalos tájékoztatás szóhasználata így félrevezető.

Mint ahogy hazug a szocialista pártnak az a demagóg kampánya is, miszerint a visszalépéssel a kormány lenyúlja majd az egyéni megtakarításokat. A kötelező erővel elrendelt járulék-átirányítás nem tekinthető valódi megtakarításnak, plusz forrás nem került a rendszerbe. A magánpénztár-tagoknak éppen annyi megtakarítása gyűlt össze a számláján, mint amennyivel kevesebbel járultak hozzá a közkiadásokhoz. Ha a kötelező magánpénztárba fizetés időszaka teljes értékű nyugdíjszerző éveknek számít majd (ahogy hírlik), akkor valóban nem érhet kár senkit ahhoz képest, mintha az 1997-ben bevezetett rendszert létre se hozták volna. Az 1% alatti hozamokat tekintve pedig elmondhatjuk: a várható nyugdíjuk sem lesz kevesebb.

Demagóg ugyanakkor a kormány szabad választást hirdető szóhasználata is. Ma ugyanis kiderült: a magánpénztárakban maradókat olyan brutális hátrányba hoznák majd, ami után józan ésszel senki nem marad ott. Az eszköz alkotmányossága több, mint kétséges: ha a 24%-os munkáltatói járulék (ami a nagy bruttó részeként éppen úgy a munkavállaló jövedelme, mint a fizetési papíron megjelenő összeg) ellenére egy fillér állami nyugdíjra nem számíthat az, aki magánpénztár tagja marad, akkor az valóban kisemmizést jelent. Pontosabban: jelentene, ha bárki is bent maradna a rendszerben. Ha az értékőrzés és a kisemmizés között lehet választani, az nem választás, hanem kényszer.

Aggasztó az is, hogy bár a visszaállamosítással az állam kvázi-hitelt vesz fel a volt magánpénztártagoktól, azt jórészt folyó kiadásokra költi, ami szembemegy a józan költségvetési gazdálkodás szabályaival. A kormány kockázatos játékba kezdett – a folyamat így nem fenntartható.

Összegzésképpen elmondható: a Jobbik a közpénzből keletkezett kvázi-megtakarítások állami kezelésbe vételét üdvözli, a megvalósítás módjával – az egyéni, tőkefedezeti számla megszüntetésével és az egyszeri költségvetési bevételek folyó kiadásokra költésével – ugyanakkor nem értünk egyet, sőt: komoly veszélyt látunk benne a jövőre nézve.

(Kuruc.info cikkének felhasználásával Szent Korona Rádió)