Miután a alkotmány a társadalom demokratikus működését szabályozza, nagyon nehéz megváltoztatni. Hogy az ezt indítványozóknak és a társadalomnak legyen módja és ideje az alapos megfontolásra és vitára, a szokásos parlamenti törvénykezési procedúránál jóval több lépésből álló döntéshozási folyamattal pányvázták ki az alkotmánymódosítást. Ennek célja, hogy védje az alaptörvényt. Hogy egyik parlamenti formációnak se legyen módja az átírásra vagy netán egy teljesen új alkotmány létrehozására – akkor sem, ha sikerül maga mellé állítani a képviselők többségét, mely más esetekben szokásos. Vagyis: el a kezekkel a demokráciától!

Foto:scanpix

A svéd Parlament épülete, a miniszterelnöki hivatal és a királyi palota között

A demokratikus alapelvek mentén meglévő politikai és társadalmi konszenzus elég valószínűtlenné teszi az alkotmány átírását. Ám a társadalom és a világ változásai időnként szükségessé teszik új cikkek beiktatását – de ritkán nyúltak az alaptörvényhez. A modern svéd állam történetében néhányszor azonban megtörtént: a nők szavazati jogának megadásakor (1921), a halálbüntetés békeidőben való eltörlése miatt (1921), majd a halálbüntetés hadiállapot esetén való eltörlésekor (1973), a király politikai hatalmának megvonása miatt (1974), végül az egyház és az állam különválasztása (2000) okán.

Egy benyújtott, és a parlamenti többség által megvitatott és elfogadott javaslat egy nyilvános virtuális 'polcra' kerül – pihentetik, hogy a társadalomnak legyen lehetősége a vitában való részvételre, annak befolyásolására. 

E folyamatnak át kell ívelnie egy parlamenti választást. Ha az újonnan megválasztott képviselői testület is változtatás nélkül megszavazta az előző periódusban megalkotott alkotmányi törvényjavaslatot - akkor az alaptörvények közé kerül. Tehát az alkotmányhoz kizárólag akkor és úgy lehet hozzányúlni, ha a módosító indítványról a képviselők többségének igenjével – két, egymást követő parlament, megegyező értelmű döntést hozott (a kettő között egy parlamenti választással). 2010. június 2-óta van ismét egy ilyen polcra tett törvénycsomagunk, melyről a szeptemberi választások után megalakult új parlament dönt majd.

Az alkotmány módosításának, újraírásának útja lehet az alkotmányügyi népszavazás is, melyet egy alkotmánymódosító javaslat első elfogadása után – döntése mérlegre tételeként – írhat ki a parlament. Ez ügydöntő: az 'igen' megerősíti, a 'nem' szemétkosárba dobja a kérdéses parlamenti alkotmánymódosító törvényjavaslatot. Ez a törvény 1980. óta van érvényben, de eddig még nem használták.

A svéd alkotmány négy pillére

§                          Az első a hatalomgyakorlás módját tárgyalja: az államforma, az emberi alapjogok: a szólás-, az információhoz jutás, a gyülekezés-, a tiltakozás-, az egyesülés- és a vallás-szabadság; az egyenjogúság, a tulajdon, a szellemi alkotás, a vállalkozás és a tankötelezettség, a halálbüntetés elvetése. A parlament (elnöke nevezi meg a kormányfőt), az államfő (király/nő), a kormány és kormányfő, az alkotmány és a törvények, a pénzügyek, a külpolitika s a katonák külföldi bevetése, a döntéshozók kontrollja, s a hadi helyzet kérdései.

§                          A második az államformát, s annak rendjét határozza meg: a monarchia feje ceremoniális és reprezentatív szereppel bír, ám miután államfő és hadseregparancsnok – a külügyi bizottságot elnökli. A korona 1979-ben érvénybe lépett parlamenti döntés alapján, nőí ágon is örökölhető. Ám érvényben maradt egy régi törvény is: a mindenkori svéd uralkodó szabad vallásválasztása csak akkor lehetséges, ha lemond a trónról (lsd. Krisztina királynő). A trónöröklési sorban lévő személyeknek házasságkötés előtt kérnie kell az államfő s a miniszterelnök hozzájárulását - ellenkező esetben elveszítik pozíciójukat.

§                          A harmadik, igen nagyra értékelt része a sajtószabadság törvénye, 1766. óta. A világ első sajtótörvényét 1949-ben módosították, ez van ma is érvényben. A sajtó első számú feladata a hatalom kontrollja. A véleménynyilvánítás és -terjesztés minden polgárnak joga, csakúgy, mint a köziratokba, dokumentumokbavaló betekintés. Bárki – neve megadása nélkül! – kérheti ezt bármelyik hatóságtól, döntéshozótól, helyi- és országos politikustól. Ez fordítva is érvényes: a közlés szabadsága megilleti a döntési-hatalmi helyzetben dolgozókat, ha úgy vélik, közlendőjük fontos társadalmi érdek. Titoktartás védi, aki a sajtónak közérdekűinformációkat nyújt - leleplezésének követelése bűncselekmény.

§                          A negyedik pillér a szólás- és információs szabadság – a sajtótörvény párja, megalkotása a 70-es években merült föl, majd 1992-ben lépett életbe. Akomputeres adatkezelést, a rádiós- s televíziós sugárzást, a filmes-, képi-, hangzó-, s az internetes kommunikáció módját szabályozza – szabadság, felelősséggel.

A Parlament őszi ülésszakának megnyitója, a királyi család jelenlétében

Az általános állampolgári és társadalmi ismeretek kötelező törzstantárgy a középiskolákban és érettségizni kell belőle. A svéd Parlament, a hatalmi- és sajtó-apparátus különböző intézményeinek tanulmányi látogatása általános gyakorlat. A svédek általában nem sokat foglalkoznak a politikával, viszont annál érzékenyebbek a játékszabályok betartására, betartatására. Az általános felfogás szerint: csak semmi hatalmat senkinek! - emiatt a polgárok, főként a sajtó által, rajta tartják vigyázó szemüket a hatalom képviselőin, s ha arra okot szolgáltat a politika, a polgárok azonnal lépnek; a forma a céltól függ: tüntetés, sajtóhadjárat, petíciók...

HISTÓRIA

Svédország első törvénykönyve – az akkor még önálló Gotlandon, az 1200-as évek elején írt Gutalagen. Az 1350-es Kungabalken határozta meg először a hatalommegosztást, a királyválasztás és az uralkodás módját. 1634-ben fektették le először a kormány működésének szabályait. A ma is uralkodó Bernadotte-oktrónralépésekor, 1810-ben írták ezeket újra, a király és a parlament közötti kiegyenlítettebb hatalomgyakorlás érdekében. 1921-től van általános szavazati jog. A hatalomgyakorlás rendjét 1974-ben tárgyalta újra a parlament elnöke, Olof Palmeminiszterelnök, és a frissen trónra lépett XVI. Carl Gustaf király: a királyság fennmaradásának ára az uralkodónak a politikától való visszalépése lett. Azóta a Parlament őszi ülésszakának első napján mond nyitó beszédet, s a külügyi bizottság heti ülését vezeti (mint államfő és hadseregfőparancsnok).

Forrás: 
A Riksdagen, a svéd Parlament honlapja, angolul: iTT