A parlament emberi jogi bizottsága elfogadta Gaudi-Nagy Tamásnak a szocialisták elmúlt nyolcéves jogsértéseiről szóló jelentését: Örömmel látom, hogy a csak 2006 őszéről szóló „fideszesen gyenge” jelentésnél egy sokkal színvonalasabb, igazságosabb anyag született. Ezzel együtt engedtessék meg néhány észrevétel részemről.

Először is hiányolom annak kimondását, hogy az erőszakos jogsértéseket számolatlanul elkövető politikai vezetés valójában ezen erőszakkal tartotta magát hatalomban az elmúlt négy évben. Ez pedig alkotmánysértő gyakorlat. Egyrészt ezért, másrészt azért, mert ezen rossz emlékű gyakorlatuk miatt „jogosan ébred félelem emberek tömegeiben” a közéletben való további részvételük kapcsán (ha a Magyar Gárdára megállt, akkor ez esetben tízszeresen igaz), harmadrészt meg azért, mert a közvagyont megkárosító köztörvényes bűncselekményeik száma már átlépte azt a határt, ami a bűnszervezeti jellegű működést jelenti, kezdeményezni kellett volna az MSZP feloszlatását a bizottságnak. Ez persze változtathatott volna azon a bizottsági alapálláson is, hogy csak a jogerős lezárással a hatóságok által jogsértőnek megállapított eseteket vette számba. Hiszen az előbb felvázolt hatalomgyakorlással szembeni ellenállás, még ha formailag esetenként jogsértő is – pl. eldob egy követ vagy ne adj Isten egy Molotov-koktélt a hatalom érdekében erőszakoskodó rendőrök felé vagy egy MSZP-irodába –, nem elítélhető. Az ilyen esetek felülvizsgálatára, illetve a kommunisták felelősségre vonására a bizottság javasolhatta volna egy külön bíróság felállítását válogatott bírókkal, és akár esküdtszékkel, mert így kialakulhat az a visszás helyzet, hogy azok az ügyészek és bírók döntenek a jelenleg folyó ügyekben, akik az előző időszakban adott esetben kiszolgálták a hatalmat. Egyébként a rendes bíróságoknak is jobb lenne, ha nem terhelnék őket politikai ügyekkel. Így esetleg nem születnének olyan ellentmondó ítéletek, mint pl. az, amely a Kossuth tér 2006. október 23-i hajnali kiürítését jogsértőnek mondja ki, de az oda délután jogosan visszatérni akarók megtámadását már nem.

Egyébként a jelentés logikája mentén haladva is vannak hiányosságok, hisz az elmarasztalással végződő eseményeknek is lehetnek jogsértő vonatkozásai, amik így kimaradtak. Itt van mindjárt 2002. július 4., ami teljesen ki lett hagyva, pedig a 2006 őszi események előfutárának is tekinthetjük. Ez tipikusan az azóta jogszerűnek elismert spontán tüntetés kategóriájába tartozott, hisz a szociál-liberális (éppen hogy csak) többségű Országgyűlés július 2-án elutasította a szavazatok újraszámolása kérdésének napirendre vételét és a megőrzés határideje július 6-án lejárt, vagyis azonnal kellett cselekedni. És hogy ha a bíróság egy forgalmas hídnak még a békés tüntetés általi lezárását sem ítélné meg jogszerűnek, az utána való Kossuth téri tüntetés feloszlatása a mai normák szerint már semmiképp nem fogadható el, nem beszélve az esti könnygázos astoriai oszlatásról, ami már nagyon hasonlított a későbbi 2006-os eseményekre.

A jelentés a 2002. december 1-i Kempinski hotel előtti tüntetéssel kezdi. Mivel az én ügyeim folyamatban lévő mivoltuk miatt nagyrészt kimaradtak a jelentésből, engedtessék meg, hogy hiányoljam innen annak a megemlítését, hogy ezt a tüntetést is én szerveztem meg. Előző nap délben értesültem a vérlázító eseményről, és még akkor este több száz telefonszámot kézzel egyenként beütve egy mobiltelefonba, hívtam össze sms-ben tüntetést másnapra a helyszínre.

A jelentés logikája miatt kimaradt a Szabadság téri szovjet emlékmű elleni tiltakozásunk, amikor pusztán azért voltunk egy hétvégén keresztül a Gyorskocsi utcában fogva tartva és hétfőn pénzbüntetésre ítélve, mert átugrottunk egy rendőrkordonon. Meggyőződésem, hogy ha akkor már lett volna Nemzeti Jogvédő, azt az ügyet megnyerjük. Egy megemlítést megérdemelt volna.

Nem értem, hogy Tomcat bombagyár ügye miért maradt ki. Tudtommal felmentéssel végződött, és Tomcat hónapokig ült a börtönben. Ez nagy hiányosság.

Végül örülök, hogy a Magyarok Nyilai ügy kapcsán is belekerült azért egy-két dolog a jelentésbe, bár erről majd egy külön tanulmányt lehet készíteni. Reméljük ez is eljön hamarosan.

Budapest, 2010. december 12.

Budaházy György