Figyeljük a metakommunikációt!

Az EU-elnökség küszöbén álló Magyarország belpolitikai helyzetéről közölt cikket a Der Spiegel legfrissebb számában a 118. és 119. oldalán. Továbbfolyik az egész-pályás letámadás Magyarország ellen.

A néhai lövetős Erich Honecker kedvenc orgánuma - s amelyet Willy Brandt kancellár nemes egyszerűséggel szennylapnak („Scheißblatt”) nevezett - a hamburgi Der Spiegel című hetilap Félelem az orbánizációtól („Angst von der Orbanisierung”) című írásában megállapítja: Magyarország az elmúlt évtizedekben kétszer is, 1956-ban, majd az 1989-es határnyitáskor is a „remény országa” volt, de ma már semmi esélye sincs annak, hogy a magyar EU-elnökség egy sikertörténet végpontja legyen.
Éppen az ellenkezője fenyeget, Budapestnek - politikája miatt - nagy problémái lehetnek - idézte a cikk szerzője Martin Schulz európai parlamenti szociáldemokrata frakcióvezetőt.
Jean Asselborn luxemburgi szocialista munkáspárti külügyminiszter még egy lépéssel továbbment, amikor azzal vádolta a magyar kormányt, hogy vétett az EU-szerződések szelleme és betűje ellen, és megkérdőjelezte, hogy méltó-e az EU vezetésére.
„Ha semmit se teszünk, nehéz lesz Kínával vagy Iránnal az emberi jogokról beszélni” - idézi a lap a külügyminisztert.

Csak az utolsó csepp volt a pohárban, hogy a magyar miniszterelnök éppen most, néhány nappal az EU-elnökség előtt hidegvérrel keresztülhajszolt egy médiaszájkosár-törvényt, egy utolsó, különösen súlyos következményekkel járó lépést téve az autokrácia irányába.

A cikk szerint egyetlen európai politikusnak sem lesznek olyan hatékony eszközei a kritikus médiával szemben, mint a magyar miniszterelnöknek. Az ellenőrző mechanizmusok középpontjában a kizárólag Fidesz-politikusokból álló új médiahatóság áll, amely 750 ezer euróig terjedő pénzbírságot szabhat ki. A közszolgálati médiát személyi összetételében is kormányfelügyelet alá helyezték.

A Der Spiegel ugyanakkor megállapítja: annak, hogy Magyarország „a már csak félig demokratikus” államok közé jutott, sok oka van, a felelősséget a tévútért nem csak a tőről metszett konzervatívok és a szélsőjobb viseli.
A baloldal fokozatosan egyfajta öngyilkosságot követett el. Több törvényhozási perióduson át is megvolt a lehetősége Magyarország alakítására, legutóbb 2006-tól 2010-ig.(Helyesen: 2002-től 2010-ig! -szerk.) A reményteljes kezdeteket (azonban) gyorsan elfojtották, korrupció és nepotizmus határozta meg a politikát. Csak a szocialisták kudarca tette lehetővé a konzervatív kihívó diadalát, a „népelcsábító” felemelkedését - írja a hamburgi hetilap, megemlékezve Gyurcsány Ferenc őszödi beszédéről is.

Kollégái úgy jellemzik Orbánt - állapítja meg a Der Spiegel -, mint aki „megszállottja a médiának”, aki második Silvio Berlusconi akar lenni, annak botrányai nélkül. Azonkívül minden, a legcsekélyebb mértékben is fontos tisztséget a saját bizalmi embereivel tölt be. A tavaszi választási eredményt „forradalomnak” nevezte, és hamarosan megmutatta, hogy mit ért ezen. Úgy szabta át a választókörzeteket, hogy az októberi önkormányzati választások után a Fidesz adja a polgármesterek 95 százalékát. Megváltoztatta az alkotmánybírák jelölésének módját. Az egész országot át akarja formálni, „orbánizálni” akarja. Aki nem tart vele lépést, az repül. Sólyom László, aki óvatosan bírálni merte a miniszterelnököt, elvesztette a támogatást újraválasztásához. Baloldali professzorokat éppúgy „kiselejteztek”, mint engedetlen színházigazgatókat. Orbán a Fideszre szabatta a pártfinanszírozást, államosíttatta a nyugdíjrendszert. A határokon túli magyaroknak kettős állampolgárságot ajánlott, provokálva (!) a népes magyar kisebbségekkel rendelkező szomszédállamokat.

Orbán imponál az amerikai szuperhatalomnak, de aggodalmakat is ébreszt Washingtonban - írja a német lap. A nemrég nyilvánosságra hozott titkos amerikai diplomáciai iratokban úgy jellemzik őt, mint aki „szeret a tűzzel játszani”. Washingtonban úgy állította be magát, mint aki védőbástyát jelent a Jobbik szélsőségeseivel szemben.

A médiatörvény kapcsán az EU-ban egyesek már esetleges szankciókról spekulálnak, mint amilyeneket Ausztria ellen vezettek be, amikor Jörg Haidert és pártját bevonták az osztrák kormányba. A Lisszaboni Szerződés értelmében „az európai alapértékek súlyos és tartós megsértése” címén akár a szavazati jogot is megvonhatnák Budapesttől, ami kemény csapás lenne a magyar miniszterelnökre, de Brüsszelben sem mindenki akarja az „ünnepnapokat elrontani”.

Herman Van Rompuy, az EU Tanácsának elnöke épp azon a napon járt Budapesten, amikor a szájkosártörvényt a magyar parlament elfogadta. Az EU első embere egyetlen bíráló szót sem ejtett arról, hogyan bánnak a vendéglátó országban a sajtószabadsággal, Orbánt kizárólag dicsérő szavakkal illette. „Nagyszerű benyomásokkal térek vissza Brüsszelbe” - idézi az EU-elnök szavait a német hírmagazin.

A német balliberális hetilap nemrégiben közölt interjút a korábban kommunista párttagGyörgy Dalos-sal, s korábban György Konrad véleményét idézte meghatározó és mértékadóként - aki azt találta mondani „Ez erősen emlékeztet engem 1933-ra, amikor a NSDAP a választási többség látszólag demokratikus feltételek között került hatalomra.” („Das erinnert mich stark an 1933, als die NSDAP mit einer Wahlmehrheit unter scheinbar demokratischen Bedingungen an die Macht kam.”)

A cikket, illetve annak általunk is felhasznált összefoglalóját, magyarországi elemzését azAmerikai Népszava is, amely nevéből szerencsére a „magyar” jelzőt már elhagyta, változtatás nélkül átvette.

(fn nyomán Szent Korona Rádió)