1990. szeptember 30. az önkormányzati választások első fordulójában a pártokra leadott szavazatok alapján az SZDSZ 23,1%-ot kapott és ezzel nyert is. Októberben a második forduló után Pochner László kilenc párttársával együtt bejutott Dunaújváros önkormányzatának képviselő testületébe.
1994-ben a választásokon az SZDSZ polgármester-jelöltje Almási Zsolt nyert 40,62%-kal. Pochner László ismét képviselő lett.

1998-ban az SZDSZ, már csak listáról tudott két képviselőt beültetni a város önkormányzatába, Pochner egyéni választókerületében 19%-kal második lett és így kiszorult a húsosfazék mellől.
Az ezred forduló utáni években delegálta őt az SZDSZ a Dunanett Kft. felügyelő bizottságába. Ebben az időszakban került a cég 75%-os tulajdonrésze Pomázi Csaba vállalkozóhoz, aki a város politikai-gazdasági maffiájának feje. 2002-ben kilép az SZDSZ-ből, az önkormányzati választáson már a Dunaújváros Jövőjéért Egyesület jelöltjeként indul és listáról, listavezetőként bejut a várost irányító testületbe.

2006-ban a Civil Választási Szövetség (DJE, LÉSZ, DCSZ) polgármester-jelöltjeként kiemelkedő 27%-os eredményt ért el, ezzel harmadik lett. Az önkormányzatba két társával együtt került be, listáról.
A választásokra kapott támogatásokkal a mai napig nem tudott elszámolni, a FIDESZ-es dr. Dorkota Lajos többszöri kérésére és felszólítására sem. A támogatást trükkös módszerekkel, kiskapukon keresztül a Dunaferrtől kapta.

A 2006-os választások után nem sokkal a Civil Választási Szövetség kizárta soraiból, mert szembe ment a szövetség által képviseltekkel. Állítása szerint kilépett, mert a szövetségesei „elkurvultak”. Függetlenként folytatta, így nem kellett senki elvárását teljesíteni. Jelenléte nem sok vizet zavart, súlytalanná vált. A képviselők mindegyikét sikerült már tolvajnak neveznie, bár bizonyítékot eddig még nem tudott felmutatni. A civil szervezetek elgyengültek, a szövetség szétesett.

2009-re már nem állt mögötte semmilyen szervezet, ami bejuttatná a 2010-es választásokon.
A Jobbik 2009 őszén jöhetett a képbe, a nyári nagy EP siker után. Pochner munkatársa és barátja Szabó Barnabás a helyi Jobbik többször megbukott elnöke, aki, azóta már kilépett a Jobbik kötelékéből. Az SZDSZ-t is együtt kezdték el csinálni.

A koncepció az volt, hogy a helyi Jobbikból ki kell szanálni mindenkit, aki alkalmas arra, hogy erős szervezetet építsen Dunaújvárosban. Így lett Podhorszki Gábor az elnök, aki a kilépés után is folyamatosan informálta a távozó Szabót, így általa Pochner is belelátott a helyi Jobbik belügyeibe.

Az elmúlt egy évben sikerült eltávolítani, vagy távozásra kényszeríteni a riválisokat és helyükre családtagokat és haverokat vettek fel a szervezetbe, így biztosított volt a többség minden eldöntendő kérdéshez.

Az országgyűlési választásokon Pintér Tamást indította a helyi szervezet, érdekes jelölési procedúra után. Pintér jelölése előtt nem foglalkozott érdemben a Jobbikkal, a gárdát részesítette előnyben és a „hat húszas” busz fontosabb volt, mint az, hogy egy taggyűlésen végig ott legyen. Ráadásul családi háttere is érdekes, hiszen nagybátyja Pintér Attila az MSZP helyi elnöke, bátyja pedig FIDESZ tag, akit egy megyei választmányra is bevittek, meghívó nélkül. 

Pintér a helyi Jobbik alelnöke lett, a gárda és a HVIM városi erős embereivel együtt (Simon Csaba és Marsiske Dénes), akik teljesítménye a nullával volt egyenlő a kampány alatt.

Pochner László a Jobbik előtt már a Seres Mária által jegyzett Civil Mozgalom környékén is feltűnt, de ők túlságosan gyengék ahhoz, hogy bejuttassák őt az önkormányzatba. Talán nem tévedek sokat, ha a megélhetési politikusok kategóriájába sorolom. Sokan ellenzik, hogy egy volt SZDSZ-es legyen a nemzeti oldal jelöltje és minden bizonnyal egyetlen bejutója a városi közgyűlésbe.

A legszomorúbb az, hogy egy gárdista védi és ajánlja foggal, körömmel a liberális Pochnert. Nem számít, hogy a szemkilövetők táborát gyarapította évekig. A párt helyi szervezetének tagjai pedig majd elvégzik a nehéz munkát azok helyett, akik csak kényelmesen beleülnek a jóba, bárhonnan is jöjjenek. 

· postaimre -