rán nagyon közel került az atombomba kifejlesztéséhez, ez vérbe boríthatja a Közel-Keletet és gazdasági válságba taszíthatja az olajárra érzékeny világot. Az izraeli hadsereg még a bomba elkészülte előtt megelőző csapást akar mérni. Irán kemény bosszút tudna állni, ha még a bombája elkészülte előtt támadnák, és életveszélyes lenne, ha elkészítené a bombát. A csapdahelyzetből könnyen háború lehet, akár már jövő tavasszal.

Egy nyugdíjas iráni katonai parancsnok keddenbejelentette, hogy hatalmas gödröket kezdtek ásni, hogy legyen hová tenni a halott amerikai katonákat. A múlt héten Mike Mullen, az USA legmagasabb rangú katonája közölte, hogy hadseregének kész terve van Irán megtámadására. Jeffrey Goldberg, az Atlantic című amerikai lap tudósítója (aki rendszeresen jár háttérbeszélgetni az USA elnökéhez és az izraeli miniszterelnökhöz is) hamarosan megjelenő cikkében pedig arra tippel, hogy 50 százaléknál nagyobb az esélye, hogy jövő tavasszal Izrael bombázni kezdi Iránt.

E három bejelentés (és persze még sok másik jel) arra utal, hogy a Közel-Keleten brutális háború készül. Persze lehet, hogy a legfrissebb fejlemények csak egy taktikai ijesztgetés, erőfitogtatás kellékei, de a közelgő vérontás veszélye reális.

Mindjárt kész lehet a bomba

Irán és a nyugati világ (az USA és az EU) vitája az urándúsítás miatt évek óta tart. Vizsgálatok, jelentések, tárgyalások és gazdasági szankciók követik egymást, a fejlemények egyhangúsága régóta untatja a kívülálló újságolvasókat. A helyzet most azonban csak látszólag hasonlít a korábbiakra.

Úgy kezdődött, hogy júniusban az ENSZ Biztonsági Tanácsa új szankciókat vezetett be Irán ellen, mert tovább tartanak a kísérletezések az urándúsítással. Irán megint azt állította, hogy békés célú atomerőművön dolgoznak, a nagyhatalmak viszont atomfegyver fejlesztését látnak a technológiai vívmányok mögött. Júliusban az USA és az EU az ENSZ szankcióknál is keményebb embargót hirdetett, tovább szigorítva az 1979 óta életben lévőket. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) hétfőn jelentette be hivatalosan, hogy Irán ezen a nyáron már 20 százalékos dúsítottságú hasadóanyag előállítására lett képes. A felsorolt szankciók épp emiatt léptek életbe.

Ez a húszszázalékos fejlemény azért fontosabb minden korábbinál, mert innen már elég könnyű elérni az atomfegyverhez szükséges dúsítottságot. Ahogy a BBC-nek nyilatkozó szakértők mondták, a munka 90 százalékával az irániak már megvannak, ha bombát akarnak. Ha valóban áramtermeléshez szükséges erőművet szeretnének, akkor el is készültek a szükséges üzemanyag előállításával. Irán hivatalosan is bejelentette, hogy két héten belül megnyitja első kísérleti reaktorát.

A külvilág nem csupán azért gondolja, hogy Irán atomfegyvert, és nem áramot akar a dúsított uránból, mert egy hatalmas hadsereget foglalkoztató, diplomáciai kommunikációjában agresszív, az USA-t és Izraelt halálos ellenségének tartó országról van szó. Hanem azért is, mert Irán nem szenved hiányt energiahordozókban: a világ olajkészletének 10, gáztartalékának pedig 15 százaléka felett van kontrollja ugyanis. Ilyen lehetőségekkel elég pazarló elképzelésnek tűnik atomerőmű építésébe kezdeni. Az atombomba készítésének szándékára utalnak a nyugati titkosszolgálatok jelentései, és a programmal kapcsolatos iráni titkolózások is.

Az iráni atombombától legjobban Izrael fél, de nagyon utálják megvalósulásának gondolatát az amerikaiak, és az arab országok kormányainak többsége is.

Az izraeli kormány szerint a holokauszttal összemérhető fenyegetést jelent az iráni bomba a zsidóságra nézve. Izrael zsidó lakosságának mintegy fele egyetlen tömbben, Tel Avivban és a város környékén él. Egyetlen atombombával lényegében el lehetne pusztítani Izraelt. Ezért reális, hogy Izrael akár amerikai segítség, sőt egyes hírek szerint amerikai jóváhagyás nélkül is kész megelőző csapást mérni Iránra, ha úgy vélik, hogy a bomba nagyjából elkészült.

Az USA attól tart, hogy Irán elképesztő zsarolási potenciálhoz jutna a bombával. Az Irakkal és Afganisztánnal is szomszédos Irán már most is komoly regionális hatalomra tör, de hosszabb távon az egész muzulmán világ vezető ereje kíván lenni.

Az arab országok pontosan ez utóbbi miatt utálják az iráni urándúsítást. Nem elég, hogy olyan erős királyságok tekintélyét veszélyeztetné az iráni bomba, mint Szaúd-Arábia vagy az Egyesült Arab Emirátusok, de még egy nagyon komoly vallási ellentét is feszül a szunnita többségű arab államok, és a síita iráni perzsák között. A szunnita kormányok nagyon nem szeretnék, hogy a síitáké legyen a muzulmán világ legerősebb állama. A síita főpapok által vezetett Irán viszont pontosan ezt akarja.

Irán nagyhatalmi ambíciót éppen Izrael fenyegetésén keresztül tudja leginkább kiélni. Már épp elég pofon volt az Izraellel vesztes háborúk sorát vívó arab államoknak, hogy az Irán által felfegyverzett libanoni Heszbollah, és a gázai Hamasz az utóbbi években képesek voltak érdemben felvenni a harcot Izraellel. Egy Izrael megsemmisítését jelentő atomcsapással Irán félelmetes tekintélyt szerezhetne magának. Az izraeli miniszterelnök szerint az iráni vezetőket fűtő vallási fanatizmus könnyen elvezetheti őket oda, hogy ha lesz bombájuk, akkor azt használják is.

Irán a készülő bombájával a szunnita államok lakosai között máris egyre népszerűbb. A Zogby nevű amerikai közvélemény-kutató hat szunnita országban (Egyesült Arab Emirátusok, Egyiptom, Jordánia, Libanon, Marokkó, Szaúd-Arábia) végzett felmérése szerint a lakosok 57 százaléka tartja kívánatosnak az iráni bomba elkészültét. Tavaly még csak 29 százalék gondolta ezekben az országokban ugyanezt. Mind a hat országban a kormány határozottan ellenzi az iráni atomprogramot.

A bomba miatt aggódok attól is félnek, hogy Irán nagyon kemény ellenség. A síita hit egyik fontos motívuma a mártírok tisztelete, és az iráni katonák önfeláldozó harcossága megmutatkozott a 80-as évek nagy iraki-iráni háborújában is. Míg az USA, a Szovjetunió és a gazdag arab államok is Irakot támogatták, addig Irán sikerrel ellenállt, és végül meghátrálásra késztette a vegyi és biológiai fegyvereket is bevető iraki hadsereget.

Izraeli katonai elemzők egy része azt gondolja, hogy Irán akkor is ledobná rájuk az atombombáját, ha tudná, hogy az izraeli válaszcsapás (Izraelnek van már atomfegyvere) elkerülhetetlen lenne, és az még több halálos áldozatot hozna. Sokmillió iráni halála után is az lenne a háború vége, hogy Izrael megszűnik, míg Irán csak megrokkan.

Izrael már Irakban és Szíriában is bombázott le félkész urándúsító létesítményt az elmúlt években. Egy mostani megelőző csapás azonban nem maradna következmények nélkül, szemben az akkoriakkal.

Irán jó eséllyel azonnal harcba indítaná a Heszbollahot és a Hamaszt, két irányból szárazföldön támadva meg Izraelt. Az USA és az arabok számításai szerint flottájával (amit kínai és észak-koreai hajókkal két éve nagyon megerősítettek) lezárnák a Hormuzi-szorost. Ezen a Perzsa-öböl és az Ománi-öböl közti szűk tengeri átjárón szállítják a világ nyersolaj-készletének 40 százalékát, elsősorban a szaúdi, emirátusokbeli, katari és az iraki olajat. Egy ilyen blokád az egekbe emelné az olaj árát, és az USA elvesztené legfontosabb utánpótlási bázisát.

A síita többségű Irakban is beláthatatlan következményei lennének egy háborúnak. Nem véletlen, hogy az Obama-kormány eddig önmérsékletre intette az izraelieket. Azonban az izraeliek türelme a végét járja.

Ugyan az USA hivatalosan sem zárja ki, hogy végső esetben kész a katonai beavatkozásra Iránnal szemben, egyelőre maradnak az egyre durvább blokádok a megtorlás eszközeként. Ezzel az iráni szociális és politikai feszültséget is gerjeszteni kívánják.

A blokád fontos eszköze, hogy Irán nyugatról nem juthat a gáz kitermeléséhez, illetve az olaj finomításához szükséges technológiához. Iránnak ezekre nagy szüksége lenne, hiszen például üzemanyagszükségletének 40 százalékát importálja, holott rengeteg olaja van, de infrastruktúra híján képtelen eleget finomítani.

Tovább bonyolítja azonban a helyzetet, hogy Kína, Törökország és Oroszország az energiahordozókkal kapcsolatos szankciókat nem alkalmazza. Csak idén júliusban az oroszok két olajkitermeléssel és finomítással kapcsolatos szerződést is kötöttek Iránnal, és Törökország közös gázvezeték építéséről szerződött. Ez pedig azt jelenti, hogy a szankciókra épülő amerikai és európai politika nem elég hatékony.

Az sem kizárt, hogy az irániak elszegényedését okozó nyugati szankciók gerjesztette feszültséget az iráni vezetés éppen agresszióval akarja majd levezetni. A tavalyi ellenzéki tömegtüntetések óta tovább erősödött a háborús propaganda, idén az iráni kormány már azt hirdeti a lakosságnak, hogy máris „puha háborút” vívnak a nyugatiakkal szemben