Mindenekelőtt engedjék meg, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom párt és annak parlamenti frakciója nevében is őszinte részvétemet fejezzem ki a vörösiszap-katasztrófában elhunytak hozzátartozóinak, a sérülteknek pedig mielőbbi teljes felépülést kívánjak.

Lássuk mi is történt pontosan egy héttel ezelőtt a Veszprém megyei Kolontár település határában: a tények önmagukért beszélnek: hét halálos áldozat, egy eltűnt személy, több mint száz sérült, forint milliárdokban mérhető anyagi, és felbecsülhetetlen természeti, környezeti kár. Ezek a szomorú tények, de mi van mögöttük? A legnehezebb 24 órában, hétfő estétől kedd estig magam is a helyszínen tartózkodtam, és a védelmi bizottság ülésein is ott voltam, hát megosztom önökkel az ott tapasztaltakat. Felejtsük el egyszer s mindenkorra a természeti katasztrófáról szóló meséket. Emberi hanyagságnak, mulasztásnak, nemtörődömségnek köszönhetően átszakadt az ajkai Timföldgyár vörösiszap tározójának gátja, és közel egymillió köbméter maró lúggal kevert vörösiszap, és még ki tudja mi árasztotta el Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely településeket több ezer hektárnyi területen. Sokszorosan pusztító áradat, először a hömpölygés erejével, másodszor a lúg mindent elpusztító és szétroncsoló maró hatásával, harmadszor felszáradva finom porként a tüdő károsításával, és negyedszer később, a táplálékláncba kerülve a nehézfémek mérgező hatásával. Emberek százai lettek földönfutóvá néhány óra leforgása alatt. Azóta eltelt egy hét, és ahogy azt ebben a következmények nélküli országban már sajnos megszokhattuk, senkit nem vettek őrizetbe, nem zároltak vagyonokat, és jelenleg sem tudja senki megmondani, ki viseli mindezért a felelősséget?

Bár nyilvánvaló, hogy a büntetőjogi felelősség megállapítása a nyomozó hatóság feladata, mégis elgondolkodtató, hogy a háttérben nyugodtan folyhat a bizonyítékok megsemmisítése, a károk fedezetéül szolgáló vagyonok kimentése, amely a cég tulajdonosi körében több tíz milliárd forintra rúg. Azoké a cégvezetőké, akik az első napon elbújtak a nyilvánosság elől, amikor a legnagyobb szükség lett volna arra, hogy az iszap tulajdonságait jól ismerő, évtizedek óta azzal dolgozó szakemberek segítsék a kárenyhítési munkálatokat. Azoké a cégvezetőké, akik másnap azzal álltak a nyilvánosság elé, hogy az anyag valójában teljesen ártalmatlan, majd nagylelkűen felajánlották, hogy megtérítik a katasztrófában elhunytak temetésének költségeit. A MAL Zrt. azon tulajdonosairól van szó, akik a ’90-es évek közepén tízmillió forintért privatizálták a céget, mára pedig a 20 leggazdagabb magyar ember közé tartoznak. Úgy, hogy közben bár a céggel papíron minden rendben van, a valóságban semmi nincs rendben. Évekig dolgoztam Ajkán, többször jártam magam is a timföldgyár területén, és tudom, hogy sosem szabadott volna egységes környezethasználati engedélyt kiadni arra a tevékenységre. Az állapota évtizedek óta folyamatosan romlik.

Nem mellékes, hogy mára az alumínium nyersanyagaként szolgáló bauxit bányászata, és az alumíniumgyártás is szinte teljesen megszűnt Magyarországon, ami azt jelenti, hogy nagyrészt import bauxitból gyártanak Ajkán exportra timföldet, amiből külföldön készül alumínium. Vagyis a haszon kimegy, a környezeti kár és a vörösiszap itt marad. Modern magyar rabszolgákkal végeztetik el a piszkos munkát. Sajnos egyébként is kimondható, hogy az EU csatlakozás nyomán a piacainkat nagyrészt megszerző multinacionális cégek is szeméttelepnek tekintik országunkat, ami ha nem teszünk sürgősen lépéseket, ténylegesen azzá is válik. Mindezek ellenére támogatjuk az üzem megfelelő garanciák melletti tovább működését, szükség esetén akár állami tulajdonba vétel útján is, a munkahelyek megőrzéséért.

A zagytározó medencék azonban már a gátszakadás előtt is jelentős problémát jelentettek, ugyanis a 20 m magas falak a szénerőmű égetési salakjából készültek, márpedig az ajkai szén már elégetése előtt is olyan urántartalommal rendelkezett, hogy más országokban a hasonlót nem szénként, hanem uránként bányászták. Ebből a salakból ráadásul lakásokat is építettek Ajkán, ahol az utóbbi évtizedekben ugrásszerűen megnőtt a daganatos betegségek száma.

Érdemes azt is megnézni, mit tartalmazott a kiömlött iszap. Bár saját mérési eredményeink még nem állnak rendelkezésre, a laboratóriumi vizsgálatok folyamatban vannak, azonban környezetvédő civil szervezetek által készíttetett elemzések egyértelműen azt mutatják, hogy az iszap olyan nehézfémeket is tartalmaz, amelyek a vörösiszapban nem fordulnak elő. Ez viszont azt sejteti, amit a helyiek is egymás közt terjesztenek, hogy a tározókban a vörösiszapon túl illegálisan egyéb veszélyes hulladékokat, pl. galvániszapot is elhelyezhettek.
Visszatérve a gátszakadás körülményeire, a Seveso-direktíva alapján megalkotott kormányrendelet szerint ekkora mennyiségben tárolt veszélyes anyag „felső küszöbértékű veszélyes üzem” kellene, hogy legyen, melynek a katasztrófavédelmi hatóság által rendszeresen ellenőrzött védelmi tervvel kellene rendelkeznie. Vajon hogy lehet, hogy az üzem mégsem szerepel ezen veszélyes létesítmények listáján? A környezetvédelmi hatóság szemrevételezéssel történő ellenőrzése látjuk, mire volt elegendő.

Tudjuk azt is, hogy Magyarországon több ilyen és ehhez hasonló időzített bomba ketyeg jelen pillanatban is. A kolontári katasztrófa tanulságainak levonásán, és a felelősök megbüntetésén túl szükség van a jövőbeni hasonló esetek bekövetkezésének megelőzése céljából a teljes magyarországi helyzet feltérképezésére. Meg kell teremteni a jogi hátteret egy általunk már régóta hangoztatott környezetőrség felállításához, valamint egy profikból álló országos katasztrófa-elhárítási szervezet létrehozásához, amely valamennyi veszélyes létesítmény balesetének esetére kész forgatókönyvvel rendelkezik.

Fenti kérdések megválaszolására a Jobbik eseti vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezi az országgyűlésben. Kérem önöket, ez egyszer ne a kezdeményező pártállását, hanem a szándékot nézzék és támogassák. A szándék pedig az, hogy Magyarországon soha többé, senkinek ne kelljen a kolontárihoz hasonló körülmények között elveszíteni szeretteit, otthonát és egy élet munkáját. Várom T. képviselőtársaim csatlakozását a kezdeményezéshez.

Köszönöm!