El-Fárszijjá 2010 augusztusában

A zsidó telepesek az úgynevezett Polgári Közigazgatási Hivatallal vállvetve a Jordán-völgyben is leromboltatják az arabok településeit és hajlékait, elrabolják, majd drótkerítéssel veszik körbe földjeiket, kisajátítják az öntözésre használt berendezéseiket.

Csakhogy a Jordán-völgyben a minap váratlanul megjelentek a jeruzsálemi római katolikus pátriárka képviselői, és közölték az EU-érett hódítókkal, hogy az egyik elrablásra kiszemelt földterületet eleik, azaz a szentföldi katolikusok már az 1930-as években megvásárolták.

A megszálló izraeli hadsereg fedezékében a zsidó telepesek és az úgynevezett Polgári Közigazgatási Hivatal előbb előretolt állást, majd az új kolóniák magját képező katonai telepet és végül polgári zsidó települést hoznak létre az 1967-ben megszállt palesztin területeken. A békeszerető, EU-érett Izrael a megszállt területek etnikai arányainak még hatásosabb megváltoztatása érdekében ezzel párhuzamosan lerombolja az épülő zsidó települések környékén levő palesztinok falvait, épületeit és infrastruktúráját, elrabolja földjeiket és vízkészleteiket. Pontosan ez a folyamat zajlik az elmúlt hónapokban az 1967-ben megszállt Jordán-völgy északi részében is.

Mászkijot zsidó település a Jordán-völgy északi részében található, s a faji felsőbbrendűségben tobzódó zsidó telepesek ezt a kolóniát is most bővítik, pontosabban a munkálatokat már az Izrael által elfogadott építési moratórium idején is folytatták. A zsidó települések helyét és nevét az új hódítók általában az Ószövetségből, a Talmudból és egyéb, még az ókorban írt, sok esetben igen mély humánumról tanúskodó zsidó posztbiblikus szöveggyűjteményekből kiolvasható településnevek alapján jelölik ki. Így történt ez a szóban forgó Mászkijot zsidó település esetében is. A „mászkijot” (משכיות) szó jelentése „míves tálak”, amely az ószövetségi Példabeszédek könyvében olvasható: „Mint aranyalmák az ezüsttálakon, olyan a jókor kimondott szó.” Nos, a zsidó telepeseknek ennyi is elég ahhoz, hogy életterükből elűzzék, tönkretegyék, megfélemlítsék a palesztinokat.

Mászkijot zsidó település lakói tehát bővíteni akarják a helységüket, s ehhez ki kell sajátítaniuk a palesztinok környező földjeit, le kell rombolni a szegényes hajlékaikat, infrastruktúrájukat. Az állig fölfegyverzett zsidó telepesek ezért annak rendje-módja szerint összetűzésbe kerültek a szomszédos beduin arab falvak lakóival a kiszemelt földterületek tulajdonlási joga miatt. Az idén nyáron több hullámban lerombolták a Sádmot Meholá zsidó település melletti El-Fárszijjá beduin falu összes létesítményét. Az első akcióval 107 embert, köztük 52 gyermeket, majd második nekifutásra újabb 22 embert, köztük 11 gyermeket tettek földönfutóvá. El-Fárszijjá arab helységben a megszálló izraeli hatóság emberei a házromboláson kívül összevagdosták a mezőgazdasági öntözést biztosító gumicsöveket, és elrabolták az öntözőberendezés egyéb tartozékait. A rabló zsidók, amint azt a mellékelt videón hallhatjuk, azt állítják, hogy a gazdálkodó palesztin családnak nincs joga használni az állam tulajdonát képező (a megszálló, a nemzetközi joggal ellentétesen zsidó kolóniákat létesítő Izrael Államét képezi! - H. J.) természetes vízforrásokat... A videón azt is lehet látni, hogy az öntözőberendezések elrablása után az arab család által művelt mezőgazdasági termények teljesen kiszáradtak.

Az EU-érett zsidókat az egyáltalán nem érdekli, hogy a videón nyilatkozó férfi családja az oszmán-török időkig visszamenőleg dokumentálni tudja az előlük elzárt természetes forrásra és az általuk művelt földterületre vonatkozó tulajdonjogát. (A Szentföldön 1516–1917 között, tehát 401 esztendeig tartott az Oszmán-Török Birodalom uralma – H. J.) A nyilatkozó palesztin azt is elmondja, hogy Izrael Állam és a küldetésében tevékenykedő, állig fölfegyverzett zsidó telepesek milyen bandita módszereket alkalmaznak az arabok életterének leszűkítésére, magyarán, az elűzésükre.

A fentebb említett Mászkijot zsidó település tőszomszédságában levő Éjn el-Hilve (Édes forrás) arab helységben legutóbb „csak” két építményt romboltak le, de ezeknek húsz felnőtt és kilenc gyermek látta a kárát. A zsidók a megszállt területeken jól bevált módszerük szerint Mászkijot település mellett is drótkerítéssel vettek körbe egy kérdéses, településbővítésre kiszemelt földterületet, hogy a palesztinok ne tudjanak oda bemenni. A tulajdonjog „bizonyítására” a még üres földterületre fölhúzták az izraeli lobogót. Igen ám, de míg a megszállók és a palesztinok a Mászkijot zsidó település kibővítésére szánt föld tulajdonjogán vitatkoztak, néhány nappal ezelőtt váratlan látogatók érkeztek a Jordán-völgybe. A jeruzsálemi római katolikus pátriárka képviselői az UNRWA nevű ENSZ-szervezet és a Nemzetközi Vöröskereszt embereinek kíséretében telekkönyvi bizonylatokat lobogtatva fölhívták a hódító zsidók figyelmét arra, hogy a vitás földterület az övék, mert azt eleik még az 1930-as években szabályos adás-vételi szerződéssel megvásárolták az araboktól. A zsidó telepeseket a katolikusok állítása persze nem nagyon hatotta meg, mert véleményük szerint úgynevezett „állami földterületről” (tehát az 1967-es megszállással Izrael Állam uralma alá került földterületről – H. J.) van szó, meg különben is Isten az egész Ígéret földjét nekik, és nem a katolikusoknak adta.

Mondhatnak a katolikusok és a palesztinok azt, amit akarnak, mert Izraelt és az általa mozgatott zsidó telepeseket nem lehet olyan könnyen meggyőzni. Mászkijot zsidó település környékén, a Jordán-völgy északi fertályában az idén július óta egymásután, több hullámban rombolják le a környék főleg beduin arabok lakta falvait, épületeit és a szegényes infrastruktúrát. Teljesen, vagy részben vált áldozatává a Jordán-völgyi zsidó élettér kialakításának, például Éjn el-Hilve (Édes forrás), Bárdálá, El-Hádídijje, Hirbet Rász el-Áhmár, Éjn el-Bájdá (Fehér forrás) és Hirbet Számrá.

Amint a fentebb fölsorolt némely helységnév „Éjn” (forrás) előtagja is bizonyítja, a Jordán-völgy ezen vidékén sok a természetes vízlelőhely, amelyet az ott élő arabok ősidők óta ivóvíznek és a mezőgazdasági növényeik öntözésére használnak. S hogy ne legyen kedvük és lehetőségük sokáig élni a bővülő zsidó települések közelségében, a Polgári Közigazgatási Hivatal pribékjei nemrégen egyszerűen elrabolták például Hirbet Számrá és El-Fárszijjá beduin települések kincset érő szivattyúit, amelyekkel addig a gyűjtőmedencékből átemelték a vizet a mezőgazdasági növények öntözésére.
A fenti példák is azt bizonyítják, jól döntött a magyar Országgyűlés, mert Izrael Állam, de főleg az általa mozgatott és védelmezett zsidó telepesek megérettek, alkalmasak az európai uniós társulásra.

(Hering József – Kuruc.info)