A szeptemberi egyetlen ülésünk alkalmával kérdést intéztem az illetékes miniszterhez, hogy milyen lépéseket is kíván tenni a kormány az elfeledett nemzeti íróink érdekében, hogy ezek az emberek végre méltó helyükre kerüljenek a magyar irodalomban és köztudatban. Emellett ígéretet tettem arra, hogy a választól függetlenül az őszi ülésszak folyamán hetenként 1-1 elfeledett írónkról szeretnék megemlékezni napirend utáni felszólalásban, mert úgy gondolom az is egy apró lépés lehet az igazságtétel szempontjából, ha az Ország Házában elhangzik ezen emberek méltatása. Szőcs Géza minden konkrétumot nélkülöző válasza után még fontosabbnak tartom ezt a megemlékező sorozatot, nem feladva azt a reményt, hogy a kormány is tenni fog valamit ezen írókért.

Számos olyan írót lehetne felsorolni, akinél fennáll az az ellentmondás, hogy munkássága alapján a legnagyobbak között lenne a helye, de ideológiai, politikai okokból a tankönyvekben és hivatalos fórumokon rendre elhallgatják. A legjellemzőbb példája ezen íróknak Wass Albert, ezért elsőként róla kívánok megemlékezni.

Az 1908-ban, a mezőségi Válaszúton született kálvinista Wass Albert népszerűsége az 1990-es évek végétől az erdélyi olvasók mellett a magyarországi közönség körében is folyamatosan növekszik, erről jól tanúskodik az a tény, hogy könyvei a legkeresettebbek közé tartoznak hazánkban már jó néhány éve és 2005-ben a Nagy Könyv című magyarországi felmérésben is az egyik legkedveltebb magyar írónak bizonyult: A funtineli boszorkány című művét az olvasók a legnépszerűbb 12 magyar regény közé választották, az 50 legnépszerűbb magyar regény között pedig további két műve is szerepel: az Adjátok vissza a hegyeimet! és a Kard és kasza. Összességében egyébként közel 50 színvonalas, értéket közvetítő könyv és 10-nél is több verseskötet jelenti Wass Albert munkásságát.

Mindezek ellenére a hivatalosnak mondott körökből számos kritika éri Wass Albert személyét és munkásságát. Engedjék meg, hogy erről a mellőzésről idézzem Takaró Mihály irodalomtörténész véleményét:

„Akik Wass Albertet támadják, leggyakrabban politikai, irodalompolitikai érdekből teszik. Még nem olvastam egyetlen szakmai kritikát sem írásművészetéről. Az ok a zsigeri gyűlöletben, elutasításban rejlik. Kritikusai még sosem mertek szakmai vitára kiállni Wass művészetéről. Talán azért, mert igen kevés érvük lenne…”

Wass Albert személyéről beszélve nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy a román hatóságok 1946-ban feketelistára tették, és halálra is ítélték, aminek a híre őt már emigrációban érte. Az ítélet élete végéig érvényben maradt. Az igazságtalan döntés ellen több esetben is perújrafelvételt kezdeményeztek, sajnos a nyilvánvaló tények és bizonyítékok ellenére sem sikerült elérni, hogy az igazság, miszerint Wass Albert nem volt háborús bűnös kimondásra kerüljön a Román Bíróság által is. Reméljük, ez mihamarabb megtörténik.

A hat gyermekes Wass Albert írói és költői munkássága iránytű lehet erkölcsben, szépségben és igazságkeresésben. A könyveibe ültetett értékek és példamutatás miatt lenne fontos az, hogy végre iskolai keretek között is tanítsák legértékesebb műveit és megítélése kapcsán se az igaztalan vádakat hangoztassák hivatalos körökben, hanem példaértékű életét és azokat a tetteit, amiket a magyarság megmaradása és megerősítése végett végzett mind Erdélyben, mind pedig emigrációban. Mindemellett természetesen helye van a szakmai vitáknak, mint minden más író esetén is.

Végre jó lenne elérni azt is, hogy ne csak egyes magánszemélyeknek vagy épp lelkes egyesületnek, szervezetnek köszönhetően álljanak Wass Albert szobrok, rendezzenek Wass Albertről előadásokat, hanem kormányzati szintről kiindulva is elkezdődjön az író rehabilitációja. És a tényszerűség megköveteli, hogy elmondjam, hogy eddig a pártok közül a Jobbik járt élen ebben, ugyanis már Parlamenten kívüli mozgalomként is számtalan módon felkarolta Wass Albertet, csak a legfontosabbakat említve: több alkalommal irodalmi pályázatot írtunk ki róla, számtalan kulturális előadást szerveztünk az író megismertetése céljából, több helyen szobrot emeltünk számára, illetve több közleményben emlékeztünk meg róla és hívtuk fel a közvélemény figyelmét az író helyén kezelésének szükségességére.

Befejezésül hadd mondjam el, hogy őszintén bízom abban, hogy a kormány is hozzánk hasonlóan értékeli Wass Albert írói és költői munkásságát és ennek megfelelően is fog eljárni annak érdekében, hogy Erdély méltán híres szülötte végre elfoglalja az őt megillető helyet az irodalmi nagyságaink között, hogy könyvei, versei minél több magyar ember előtt tudjanak példát mutatni tisztességből, mély Istenhitből és hazaszeretetből.

Farkas Gergely
országgyűlési képviselő