Olvasói beszámoló:

 Sziasztok,


 Leírom Nektek, mi történt velem és édesanyámmal szombat délután fényes
 nappal, hogy lássátok, milyenek ma a közállapotok, és Ti is vigyázzatok a
 jövőben.

 Szombat délután megtámadtak a cigányok engem és Anyát, mikor a Kika-ból
 sétáltunk hazafelé, gyakorlatilag pár utcányira a lakástól. Testvéremnek
 vettünk új bútorokat, Apu és testvérem így egy nagy Kika-s teherautóval
 mentek haza, mi pedig pár aprósággal gyalog, ez egy 15-20 perces séta,amit
 már többször megtettem, és szerintem egy viszonylag biztonságos helyen.

 Mi nyugisan sétáltunk hazafelé, a Lehet útról befordultunk a Hun utcára
 (most már tudom a nevét), ahol már amúgy sokszor elmentem, és nem tartom
 veszélyesnek egyáltalán Ott kezdődnek a panelek, egy nagy parkoló, az
 egész üres hétvégén.
 Tipikus Olaszliszka eset történt velünk is: 5-6 cigány gyerek (5-8 évesek)
 biciklivel direkt nekünk jöttek, mivel én a fal mellett voltam, Anyu
 lábának. Azt, aki ráment Anyu lábára, Anyu a vállánál fogva megpróbálta
 odébb tolni, gyakorlatilag a gyerek meg se érezte, és száguldottak tovább
 a bicajjal. Persze elkezdtek olyan ocsmányságokat kiabálni, amit itt nem
 is idézek.
 Mi nyugodtan mentünk tovább, hiszen semmit nem tettünk. Amikor a panelek
 előtt parkolón vágtunk át, tehát már vagy 100 méterrel feljebb is voltunk,
 a gyerekek visszafele jöttek, és ordítoztak nekünk tovább, mi vmit
 visszaválaszoltunk, hogy "Tanuljatok meg viselkedni", de még mindig nem
 gyanakodtunk.
 A gyerekek befordultak a Hun utcából nyíló egy utcába, és ez lett a
 vesztünk, ui. hívták a családot.

 A parkolót elhagyva egy parknak nevezhető füves részen sétáltunk tovább.
 Egyszer csak nagy ordítozást hallottunk ("Megverted a gyerekem!"), és
 ahogy visszafordultunk, láttuk, hogy egy bevadult cigány nő és két
 kigyúrt férfi fut utánunk. Mi annyit visszakiabáltunk, hogy "Nem vertük
 meg!", megfordultunk, és mentünk volna tovább. Éreztem már, hogy
 veszélyben lehetünk, de egyszerűen nem hittem el,hogy ebből bármi lehet,
 gondoltam, max. ott kiabálnak velünk egyet. Alig léptünk párat, utolértek
 minket.

 A nő anyát hátulról lerántotta a földre, és elkezdte ütni a fejét.
 Egyértelműen nyakra és fejre ment. Kis dulakodás után fölé került, és
 fojtogatni kezdte.
 Én egy pillanatra szinte sokkot kaptam, hogy ez történik. El kezdtem
 segítségért kiabálni, de senki nem járt arra. Aztán hátulról próbáltam
 lecibálni a nőt Anyuról, de gyakorlatilag egy ütéssel leterített a földre.
 Olyan állati erő volt benne, amit még nem éreztem. Volt még pár gyenge
 próbálkozásom, de nem tudtam vele felvenni a versenyt.
 Szerencsére Anyu is viszonylag erős, feszítette a nyakát, ellenállt. De
 így is: a nő gyakorlatilag letépte róla a pólóját és mivel nem tudta
 megfojtani, véresre karmolta a nyakát, mellkasát. A fejét is ütötte, de
 ott szerencsére csak egy nagy púp lett, viszont több marokra való haját
 kitépte.
 A két cigány férfi csak állt mellettünk, és röhögtek. Pár perc ilyen
 dulakodás után vmilyen oknál fogva, talán látták, hogy elég volt már,
 megunták a balhét, nem tudom, végül lecibálták a nőt Anyuról. Ketten
 tudták leszedni, a nő még mindig olyan erővel tépte volna Anyut. Aztán
 gyorsan húztak visszafelé.

 Mi ahogy felálltunk, és összeszedtük a cuccunkat, szinte sokkban voltunk.
 Borzalmas volt látni, hogy verik, fojtogatják az anyámat, és még csak
 segíteni se nagyon tudtam. Rögtön hívtam a rendőrséget, aztán tesómat. A
 rendőrség becsületére legyen mondva, nagyon hamar kiértek, egyidőben
 Apuékkal. A rendőrök mondták, hogy pattanjunk be, és megkeressük őket.
 Befordultunk az utcára, ahol a biciklis esemény történt, most is ott volt
 vagy 3 gyerek közülük. Kipattantunk, a rendőrök (2 fő) közrefogták a
 gyerekeket, akik persze már tekertek volna haza értesíteni a pereputtyot,
 de nem engedték el őket, letetették velük a bicajt, majd odavezettek
 minket a házukhoz. Csata utca 4. senki ne menjen még a környékre se.
 Mondanom se kell, az a régi,m 3 emeletes ház tele volt cigánnyal,akik ott
 ordítozni kezdtek és kivonultak, de a rendőrök miatt szerencsére nem
 támadtak. Nem idézem itt, milyen ocsmányságokat mondtak nekünk, és
 vádaskodtak, hogy megvertük a gyereket. Amikor a rendőrök megkértek
 minket,hogy mondjuk el, mi történt, és elkezdtük, hogy "cigány gyerekek"
 biciklivel nekünk jöttek, persze rögtön ordítoztak, hogy rasszisták
 vagyunk, mert ők romák. (Pedig a "cigány" szó az Ő saját nyelvükön a saját
 nevük;de hát a liberális sajtó és politika segítségével arra már
 kiokultak, hogy mindig rasszizmusra kell hivatkozni..)
 A rendőrök amúgy már ismerték őket, az egyik férfinak pl. már priusza is
 volt.
 Közben Apu a teherautóval ott maradt a biciklis események helyszínén, és
 mivel a rendőrök velünk voltak, néhány cigány odament és megtámadták,
 mielőtt be tudta volna csapni a kocsiajtót, de szerencsére sikerült őket
 leszerelni (Apu elengedte az ajtót, így az rájuk csapódott, így Ő gyorsan
 visszarántotta és el tudott menni a kocsival.)
 Miután lecsillapodtak a kedélyek, és tudták őket igazoltatni, stb, a
 rendőrök elmondták, hogyan tudunk feljelentést tenni, stb. Kihívták a
 mentőket, persze, itt már beijedtek a cigányok, odajöttek, hogy kifizetik
 a kárt, csak ne tegyünk feljelentést, ill. burkoltan megfenyegettek, hogy
 "közel lakunk egymáshoz, jobb ha nem tesszük" (ezt nyilván abból
 következtették,hogy gyalog mentünk haza némi cuccal).
 De feljelentést teszünk, ez az egyetlen módja, hogy gátat szabjunk annak,
 hogy ők erőszakoskodnak, provokálnak. Remélem, a 3 csapás törvénnyel
 összegyűlik nekik most vagy később annyi, hogy börtönbe kerüljenek.
 Megjegyzem: a rendőrökkel is olyan tiszteletlenül és ocsmányul beszéltek,
 hogy elképesztő, semmi tisztelet, félelem nincs bennük.

 Anyu kórházba került, mivel nyaki gerincsérve van (3 is), és megint
 iszonyatosan szédül,stb. Kedden engedik ki. Akkor nem érezte, de most már
 sántít is. A haja azóta is hullik.
 Nekem nem lett nagy bajom, a bal lábszáram bekékült, ill. az egyik csuklóm
 fáj, de nem komoly.
 Lassan kezdünk magunkhoz térni a sokkból, és azon gondolkodunk, mit lehet
 tenni, pláne, hogy én és testvérem ott is lakunk.

 Félni nem fogok Tőlük. Egy darabig nem megyek arra a környékre (ezzel meg
 is fenyegettek), de azt se hagyom, hogy megfélemlítsenek, hiszen ez a
 céljuk. És nem fogom hagyni, hogy tiszteletlenek legyenek velem, vagy
 másokkal, idős emberekkel (Anyu 56 éves) hülye kis 5 éves kölykök; mert az
 nem élet, ha félelemmel kell járni az utcán és hagyni,hogy megalázzanak
 bántsanak, szidjanak minket.

 Szóval el kezdek olyan küzdősportot, hogy meg tudjam védeni magam és
 másokat, ill. mivel amúgy is lakást nézek, olyan helyet keresek, ahol ezek
 nincsenek (bár Pesten kevés az ilyen). A mentősök és a rendőrök történetei
 alapján ma már bárhol, bármikor, ok nélkül támadnak csupán heccből és hogy
 az erejükkel megfélemlítsék az embereket, a helyzet szerintük hónapról
 hónapra romlik.

 Amit még tehetek, és fogom is, hogy ahol lehet, elmondom, ami történt.
 Eddig is tudtam, mi zajlik az országban (sőt,ahogy hallom, a román
 cigányoknak is ez -gyerekek- az egyik módszerük), de amíg az ember nem éli
 ezt át személyesen, nem hiszi el/éli át igazán.

 Remélem, a kormány valóban tesz azért, hogy javuljon a közbiztonság
 jelentősen, de ez lassú folyamat lesz. Ismerve,hogy hogy a cigányok hogy
 szaporodnak, sajnos a jövőben szerintem be kell arra rendezkedni, hogy
 jobban figyeljünk a biztonságunkra és meg tudjuk védeni magunkat. Ti is
 figyeljetek, tanuljatok a történetemből.

 Üdv,
 Zita