A Telenor-kezdeményezés fajsúlyos modernizációs program, mint a mostanában felkapott Duna-stratégia…

Az állam nélkül nem lehet!

Példátlan inzultus éri a „magyar információs társadalom modellt”, amikor a magyar piacon érdekelt norvég Telenor (Pannon-Telenor) bejelenti, hogy egyrészt „lecseréli teljes magyar hálózatát”, másrészt hogy ezzel kapcsolatban „Kína második legnagyobb távközlésiberendezés-szállítójának, a ZTE-nek 200 millió eurós megrendelést ad a magyarországi hálózatának felújítására”.

Ez egy akkora megrázkódtatás a leszakadó magyar (információs) társadalomban, hogy a magyarországi állapotokhoz szokott szakértői és laikus körökben is teljes megdöbbenéssel illene fogadni. 

Ám az állam nélküli információs társadalomhoz, a(z amerikai) multikkal és holdudvarokkal összeházasodott magyarországi gazdasági rezsimek irányította „fejlődéshez”, százmilliárdos szürke és fekete gazdaságot forgalmazó informatikai gazdasághoz szokott magyar „emberekben” nincs semmilyen affinitás az ilyen – egyébként földrengésszerű – események észlelésre.

A tudás nélkül nem lehet!

A „leszakadó magyar információs társadalom” (ez egy tudományos szakértői minősítés nyomán született fogalmazás) „köztudottan” az elmúlt két évtized szüleménye. Kiváltója döntően az elhibázott, téves gazdaságpolitika, mely az olcsó hitelpénz forgatására, és a reálgazdaság elhanyagolására épült; valamint a magyar politikai osztály információ-érzékenységének torzulása és információ–tudatosságának hiánya.

A leszakadó magyar információs társadalomnak viszont van egy tudatlanságrobbanásként minősíthető előzménye is, amely a korábbi évtizedekben pusztította a magyar jövőt. Gondolunk itt mindenekelőtt arra, hogy saját elektronikai ipar nélkül egyetlen sikeresen felzárkózó államot sem találni manapság. Magyarországon az 1980-as évek elő felében szabályosan kiirtották, kiégették az induló hazai elektronika ipar alapjait. Majd az elektronizáció, a digitalizáció és az informatizáció szoft és hard technológiáihoz szükséges tudás kibontakozásának lehetőségét is felszámolták fokozatosan (bár nem teljesen).

A magyar információs ipar és információgazdaság hiányában a vonatkozó tudásnak nem volt terepe, ahol a magyar innovációs készségek maradéktalanul kibontakozhattak volna. Ez a „civilizációs retardálás” a rendszerváltozás után olyan balfogással is társult, mint a hagyományos magyar telefónia, a rádió- és televízióelektonika adottságainak elherdálása, amit a Matáv-monopólium eltékozlásával lehet jellemezni.

A modernizációs történet

Azt mondják, a Telenor lecseréli teljes magyar hálózatát. A józan, előrelátó, megfontolt norvég mentalitás azt diktálta, hogy néhány év tapasztalatszerzés nyomán, a cég Magyarország vezető szolgáltatója lehet.

Mi vezethette őket erre a következtetésre. Hát az az észlelés, majd meggyőződés, hogy az állam – és így nemzeti stratégia – nélküli magyar térben uralkodó multi érdekeltségek a késleltetett modernizáció hívei. Nem annyira a magyarországi modernizáció motorjának működtetése, mint inkább a minden bevezetett technológiai nemzedék mind teljesebb hozamának lefölözése az érdekük.

A magyarországi multik egészen addig ragaszkodnak egy-egy korábbi technológiai nemzedék üzemben tartásához a nagyobb hozamkonvertálás érdekében, amíg egy másik érdekeltség (vagy az adott állam) nem fenyegeti őket (modernizáló) technológiaváltással.

Most elérte őket a fenyegetés. A teljes nyugati szaksajtót is bejárta az a hír, hogy Kína második legnagyobb távközlésiberendezés-szállítója, a ZTE 200 millió eurós megrendelést kapott a norvég Telenortól a cég magyarországi hálózatának felújítására. /1/ Ennek értelmében a ZTE teljes második, harmadik és negyedik (LTE) generációs hálózati rendszert épít ki Magyarországon az elkövetkező öt évben.

A norvég mértéktartó megfontoltság, és a dinamikus kínai nyomulás talán kirobbanthatja Magyarországot arról a pályáról, amelyre a megátalkodott modernizációellenesség, a hibás gazdaságpolitika, a retrográd, megalkuvásokkal terhelt, panamista politika, a korrupció vezette.

A „magyar viszonyok között példátlan” hálózatfejlesztés készül: az átviteli hálózat kivételével minden megújul, az alaphálózat, a rádió-hozzáférési hálózat, új hangposta rendszert vezetnek be. „A kínai cég mellett szólt az, hogy – gyakorlatuknak megfelelően – hajlandóak voltak jelentős kedvezményeket is adni, ám ennek mértékéről a cégvezető üzleti titokra hivatkozva nem nyilatkozott. A további kérdésekre Jensen ezt mondta: „A cég End-to-End és Uni-RAN megoldásai olyan hálózat építését teszik lehetővé, melyek egyszerre képesek kezelni az összes, épp használt technológiát, így a GSM–UMTS–LTE-szabványokat. A cég fejlesztései közé tartoznak az SDR-alapú megoldások, így alakíthatunk ki több normás és több sávos, vezeték nélküli szolgáltatásokat is támogató, egységes alaphálózatot. A ZTE támogatást nyújt a hálózat üzemeltetéséhez is. A cél szupergyors mobil széles sávú Internetet biztosítása, amint a feltételek lehetővé teszik már 2012-ben.” /2/

Még nem tudni, hogy mi lesz a magyarországi baloldali és jobboldali politikai holdudvarokkal terhelt, egyformán modernizációellenes, illetve sokkal inkább az újdonságokkal szemben érzéketlen, sőt, gyanakvó érdekeltségek reakciója.

Másként megfogalmazva, van-e annyi modernizációs elkötelezettség és következetesség a Fidesz-kormányban, hogy szakítva az előzményekkel és a jelenbeli elköteleződésekkel, alkalmas fejlődésideológia mellett döntve, az állami és kormányzati modernizációs kényszert követve, hogy felelős döntéseket hozzon.

Mert a norvégok és a megbízott kínaiak közreadott programja világos, és olyan horderejű, hogy az állami és kormányzati kompetenciákat is érinti. (Ezért tartunk attól, hogy inkább a Telenor-ZTE elleni reakciók várhatók.)

A tényleges eszközcsere (mely nagyjából hatezer állomás cseréjét, valamint a rádiós és az alapinfrastruktúra megújítását is tartalmazza) két évig tart, a szerződés 2015-ig szól. A Telenor vezetője szerint a negyedik generációs technológiára igény és fizetőképes kereslet is van már Magyarországon, másrészt egyes területeken a régebbi, most leszerelésre kerülő berendezéseket is érdemes lesz felhasználni.

Modernizációs kényszer és piacrobbantás: innováció vagy puszta túlkínálat

A második legnagyobb kínai távközlési berendezés gyártó vállalat, a ZTE Corp. mobil hálózati berendezéseket szállít és negyedik generációs LTE hálózatot (Long Term Evolution) épít ki a Telenor Magyarország mobil szolgáltató vállalatnak. /3/ A szerződés értelmében a ZTE összekapcsolja a már meglévő második és harmadik generációs hálózati rendszert a kiépítendő negyedikkel az elkövetkező öt évben. Az új hálózat listaáron mintegy 200 millió euróba kerül.

Persze, a magyar adottságok nem jelentik azt, hogy az ilyen modernizációnak lenne fizetőképes kereslete, különösen, hogy a magyar államnak nevetséges (vagy szimbolikus) fejlesztési (korszerűsítési és modernizációs) forrásai vannak, ellenben 1.200 milliárd forintos kamatkötelezettsége van évente, amihez mintegy évi 100 milliárd forintos informatikai árnyékgazdaság társul.

A magyar államot-társadalmat jellemző külső és belső szuverenitáshiány miatt nincs (nem lehet) önálló és autonóm fejlődésideológiánk, nincs nemzeti stratégiánk, nincs modernizációs programunk és forrásszervezésünk (a minden fejlődő országra jellemző modernizációs törvényünk).

A magyar információs társadalom program története is ezt tükrözi. Fejlődés van, de eredményei viszonylagosak, felzárkózásra nem alkalmasak. Jelentős ipari termelés- és foglalkoztatás-növekedés nélkül, a magyar tudásképzés „termékeit” lekötő saját információtechnológiai ipar és gazdaság nélkül (mely nem csontvázipari tevékenységekből áll), a távlati fejlődés nem biztosított.

Ezért jelent hatalmas kezdeményezést a Telenor modernizációs beruházási és terjeszkedési terve. A hatalmas csend, ami fogadta a bejelentést, rossz érzést kelt minden felelős és hozzáértő személyben.

A Telenor-kezdeményezés olyan fajsúlyú modernizációs program, mint amilyen a mostanában felkapott és uniós kezdeményezésre indított Duna-stratégia magyarországi fogadtatása, helyzete. Olyan programok ezek, amelyeket a magyar kormánynak-államnak kellene (kellett volna) kezdeményezni, de erre – a fentiekben hivatkozott okok miatt - nem került sor.

A korszerűsítés, modernizáció, fejlődésideológiai elmaradottság, a magyar információs ipar és információgazdaság mai helyzete legjobban a hosszasan bevezetett (marketinggelt) digitális átállással jellemezhető, s intő példaként hivatkozható.

A magukat agyon tévéző magyarokat (a világ legtöbbet tévéző nemzete vagyunk, majd minden 3-4. évben visszaesünk a második helyre) most készül elönteni a digitális televíziózás. Az 500 csatorna ígéretét tartalmazó kínálat a második nagy tudatlanságrobbanáshoz vezet majd.

Egy híres magyar médiatudós már jelezte, hogy az információtartalom és tudásszerzés a 3-5 tévécsatorna választékában volt a legmagasabb. A több (száz) csatornás kínálat kevesebb információtartalommal és több - fogyasztásra serkentő - reklámtartalommal jár csupán.

A mostani digitális átállás magyarországi kínálása tehát korszerűsítés ugyan, de nem jelent valódi modernizációt. Viszont a digitalizáció bevezetésével a raktárakban fekvő konverterek tömegét fogják rátukmálni a fogyasztókra súlyos pénzekért, illetve a szolgáltatott műsorcsomagok újrakeverésével a fizetős programok körét próbálják kiterjeszteni.

Itt a kormányzati információs társadalmi ideának megfelelő kötelezettség az lenne, hogy az állami-közületi közszolgálati csatornák kínálata ingyenes legyen és annyi ismeretterjesztő csatornát kapcsoljanak hozzá az „ingyenes” és kvázi-ingyenes kínálathoz amennyit csak lehet. Különben a piaci szolgáltatók úgy keverik a csomagok összetételét, hogy a fogyasztók minél több csatorna után fizessenek.

Figyeljünk arra, mi folyik itt! És figyeljük a norvég-kínai modernizációs forradalom sorsát: megtörik-e a magyar átkot?!

*

1. A Telenor lecseréli teljes magyar hálózatát. IT café, 2010-08-23. 10:41. itcafe.hu

2. uo.

3. Kínaiak építik ki a magyar 4G-t. A beruházás értéke mintegy 56 milliárd forint. FN.hu, 2010. augusztus 23. 14:31. fn.hu