A Jobbik egyetért az adórendszer átalakításával, mert a jelenlegi adóelvonás mértéke kiemelkedően magas Magyarországon, ugyanakkor elveti az egykulcsos adórendszert.

Lenhardt Balázs, az ellenzéki párt vezérszónoka az adótörvényekről szóló javaslat keddi, parlamenti vitájában kiemelte: csökkenteni kell a terheket, de a könnyítést indokolt a leginkább rászorulóknál és a családoknál maximalizálni.

Elutasítják a lineáris, egykulcsos adórendszert, szerintük valódi és egyértelmű családi adózást kellene bevezetni. Utóbbit az alkotmányban is rögzítenék. A politikus a progresszív adórendszer mellett foglalt állást, amely, mint mondta, a szociális állam vívmánya.

Hozzátette: az egykulcsos adó neoliberális eszme, az SZDSZ-nek volt a fő követelése, abszolút nem felel meg a társadalmi igazságosság elvének, a közös teherviselésnek. A jobbikos szónok azt mondta, hogy a költségvetés szja-bevételéből kieső 300 milliárd forint legnagyobb része a legfelső jövedelemosztályt alkotóknál marad, s érezhetően csak a társadalom 10 százalékát érintik a változások. Bruttó 260 ezer forint alatt csak három vagy többgyermekes családok helyzete fog kifejezhetően javulni. A szociális szempontokat sokkal inkább érvényesíteni kellett volna - jegyezte meg

A minimálbér adókötelessé tétele a feketegazdaságot még tovább erősítheti - tette hozzá. Az adófizetési hajlandóságot egy erős adóhatóság és megfelelő szankciórendszer növelné meg, amely mellett túl kockázatos lenne adót csalni. A Jobbiknak az az álláspontja, hogy újabb külföldi és multinacionális cégek helyett a magyar vállalkozásokat kell segíteni többek között a belső kereslet élénkítésével, tőkeinjekcióval, a bürokrácia csökkentésével.

Kifogásolta a javaslat kapcsán azt is, hogy a kormánypárti többség még csak tárgyalni sem volt hajlandó a volt állampárti vezetők kiemelt nyugdíjának megszüntetéséről, illetve csökkentéséről szóló jobbikos javaslatot. 

Lenhardt Balázs kitért arra is, hogy véget kell vetni a szavazatszerzési célokból elterjesztett segélyezési rendszernek.

MTI

Lenhardt Balázs felszólalása:

Tisztelt Ház!

Először is szögezzük le: a Jobbik egyetért az adórendszer átalakításával, választási programunkban is erre tettünk javaslatot, mert az adóelvonás mértéke világviszonylatban is kiemelkedően magas Magyarországon. Csökkenteni kell tehát a terheket, de a könnyítést indokolt a leginkább rászorulóknál és a stratégiai szempontból legfontosabb célnál a családoknál maximalizálni. A Jobbik elutasítja a lineáris, egykulcsos adórendszert, és a kormánypártok által is korábban hangoztatott – Orbán Viktor februárban még határozottan hitet tett mellette – valódi családi adózást szeretné bevezetni a progresszív, többkulcsos rendszer életben tartása mellett. Az egykulcsos adó egy neoliberális eszme, a Szabad Demokraták Szövetségének volt a fő követelése az elmúlt 8 évben. Ez pedig abszolút nem felel meg az igazságosság elvének, a teherbíró-képesség figyelembe vételével megállapítható közös teherviselés mértékének. Nem csapják be szavazóikat, akiknek most éppen azt bizonygatják, hogy a II. Orbán kormány fejezte be az 1956-os forradalmat. Miközben hiába hallgattuk meg Wittner Mária nagyszerű beszédét arról, hogy neveket akarok hallani, a kormánytöbbség a még tárgyalni sem volt hajlandó a volt állampárti vezetők kiemelt nyugdíjának megszüntetéséről szóló jobbikos javaslatot. Miközben 56 hőseit ellenforradalmárnak nevező és a szabadságharcot ma is gyalázó Biszku Béla ma is háborítatlanul élvezi 600 ezer Ft-os nyugdíját és csak a Jobbik tett feljelentést ellene. Meddig várjunk a megígért elszámoltatásra?!

A társadalmi igazságosság sérül az egykulcsos adórendszer bevezetésével. A progresszív, azaz többkulcsos adózás arra az elvre épül, hogy aki nagyobb jövedelemmel rendelkezik, az nemcsak arányaiban, a jövedelemmennyiségben is többről képes lemondani ahhoz, hogy a társadalmi újraelosztáson keresztül az állam a különböző funkcióit teljesíteni tudja. Nagyon egyszerű a logikája, hogy aki havi 100 ezret keres, az sokkal kevesebbről, gyakorlatilag semmiről nem tud lemondani a havi több milliót keresőhöz képest. A progresszív adórendszer a szociális állam vívmánya, bevezetése a XX. század első felében történt meg a legfejlettebb országokban, pontosan a már kialakult társadalmi különbségekre tekintettel, ugyanis jövedelem kiegyenlítő szereppel is bírt az intézkedés. Miközben a világon és Magyarországon is a legfelső jövedelemhányaddal rendelkezők részesedése folyamatosan növekszik az összes jövedelemből az eredeti tőkefelhalmozás korát idézve, egyre több – elsősorban – volt szocialista, közép- és kelet-európai ország vezeti be ezt a modellt. Valószínűleg a gyarapodó pénzforrásait az elit egyre hatékonyabb módon tudja politikai befolyássá transzformálni.

A költségvetés szja bevételéből kieső 300 milliárd Ft legnagyobb része a legfelső jövedelemosztályt alkotó felső százezernél fog maradni, és érezhetően a társadalom csupán 10%-át fogja érinteni, míg a leginkább rászorulók pozíciója nem fog javulni a lépéstől. Sőt, a kormány által várt béremelés elmaradása esetén nominálisan is kifejezhetően romlani fog a helyzetük. A kormánypárti képviselők szerint ugyan nem lesz vesztese az új rendszernek, de akiknek semmit nem javul a helyzete, miközben az amúgy is tehetősek jelentősen jobban járnak, azaz nőnek a jövedelmi különbségek, azok jogosan úgy fogják érezni, hogy az ő helyzetük romlott. Ahol pedig nincs gyermek ott biztosan romlani fognak a kereseti viszonyok, de bruttó 260 ezer Ft alatt csak a 3 vagy többgyermekes családok helyzete fog érezhetően javulni. A kormány azt ígéri, hogy törekedni fog arra, hogy rosszabbul ne járjanak az alacsonyabban keresők sem, de nem tudják kényszeríteni a munkáltatókat béremelésre, amikor a lét-nemlét határán egyensúlyoznak.

Milyen érvek szóltak az egykulcsos rendszer bevezetése mellett?

1. Egyszerűsítés: elfér egy söralátéten is. Ezért a Jobbik teljes mértékben támogatta a 17-féle kisadó megszüntetését, de az hogy bizonyos sávok után másféle kulccsal számolunk, egy négy elemit elvégzett polgár számára némi felvilágosítással megértethető. Fideszes képviselőtársam szerint, ha a tőzsdei tőkejövedelem nem ugyanilyen mértékben adózna, hanem nagyobb kulccsal akkor nem lenne átlátható rendszer, de szerintünk fontosabb az igazságos közteherviselés.
2. Adóelkerülés csökkentése, adómorál erősítése, a gazdaság kifehérítése. Az szja esetében az adóelkerülés optimalizálásának kedvelt módszere a minimálbérre való bejelentkezés, a minimálbér adókötelessé tétele pedig a feketegazdaságot tovább erősítheti. Szakmai és etikai szempontok indokolják az adóbevallás általánosan kötelezővé tételét, amennyiben a megélhetéshez feltétlenül szükséges jövedelem nullás kulccsal adózna. A Jobbik álláspontja szerint az adófizetési hajlandóságot egy erős adóhatóság és megfelelő szankciórendszer növelné meg, amely mellett egyszerűen nem érné meg adót csalni. Ennek viszont az kell legyen a sarokpontja, hogy a vagyonosodási vizsgálatok nem politikai megrendelés alapján, hanem a törvényi előírások szerint, részrehajlás nélkül folyjanak le. Politikai szándék esetében könnyű lenne megfogni az adót nem fizetőket: be kell csöngetni a kastélyokba, villákba, megállítani a luxuskocsikat, jachtokat és megkérdezni, na komám ez miből van? Mutasd be mit dolgoztál, mennyi adót fizettél! Ja, hogy nem tudod, akkor sajnos visszük.
3. Versenyképesség: a befektetői környezet csábítóvá tétele a külföldi tőke idecsábítása miatt. Mindenképpen megfontolandó érv, ami elhangzott az előterjesztő kormány részéről, hogy a régiós adóversenyben fontos, hogy Magyarország is a közvetlen közép-európai versenytársaival lépést tudjon tartani, de lehetőleg kedvezőbbet kínáljon. Ugyanakkor felhívnám a figyelmet, hogy míg ez a társasági adónál pozitív külső megítélést fog jelenteni a Magyarországra beruházni szándékozó külföldi cégek számára, az szja rendszere nem a legfontosabb kérdés ilyen szempontból. Azokban az országokban, ahol ezt bevezették, itt elhangzott Szlovákia, Románia vagy Csehország, az első két évben szemben Rogán Antal állításával, amit hallhattuk a Költségvetési Tanács beszámolójából is, visszaesés volt a GDP-ben összességében. De később sem állapítható meg, hogy érdemi gazdasági fellendülést okozott volna az egykulcsos jövedelemadó bevezetése. A kormány hivatkozási alapja, hogy kiszámítható adókörnyezetet teremt, idecsábítva a nemzetközi tőkebefektetőket, ami a kegyeikért zajló nemzetközi versenyben fontosnak tűnhet. A Jobbik álláspontja szerint újabb külföldiek idecsábítása helyett a magyar vállalkozásokat kellene segíteni a vállalkozói környezet optimalizálásával, a bürokrácia csökkentésével, tőkeinjekcióval (erre kellene használni az EU-ból érkező tízezermilliárd forintnak legalább a maradékát) és a belső kereslet élénkítésével.
4. Gazdasági növekedés beindulása: a környező országok példája ezt nem igazolja. Azonkívül nagyon fontos az a különbség, hogy míg az alacsony jövedelműek kénytelenek minden bevételüket fogyasztásra költeni, ami élénkíti a gazdaságot, ez már a magasabb jövedelműekre egyáltalán nem igaz. Most pont ezt a réteget kívánják támogatni, akik a pluszjövedelmet már megtakarításba, külföldi luxusutazásra vagy offshore cégekbe vihetik ki, ezáltal kivonva a magyar gazdaságból az azt élénkíteni hivatott forrást. Éppen ezért egyáltalán nem vagyunk meggyőződve, hogy ilyen hatása lesz az új adórendszernek.

A 300 milliárd forintot, ami kiesik az szja-bevételből, nyilvánvalóan pótolni kell valahonnan. A múlt heti vita során elhangzott, hogy az ágazati különadókra és a magánnyugdíjpénztárakba befizetett tagdíjak átirányítására a költségvetési lyukak betömése miatt lesz szükség. De ezt önmagában nem tartjuk problémának. Miért is lenne az baj, ha a lakosságot részesítjük adókönnyítésben a multinacionális cégek hátrányára, illetve az iránt a teljesen rossz és működésképtelen magánnyugdíjpénztári rendszer iránt, ami a Horn-éra eredménye volt, és sajnálatos, hogy 13 évig tudott úgy működni, hogy gyakorlatilag semmi érdemi hasznot nem hozott az embereknek, és a válságban mutatta meg, hogy milyen kockázatosan kezelték ezeket pénzeket, és a befizetések egy jelentős része eltűnt. De ez a tűzoltás és lyuk-betömködés nem egy tudatos és átgondolt stratégia része, hanem kapkodás. Az adócsökkentéstől elvárt gazdasági növekedés elmaradása esetén, ami nagyon valószínű, ha figyelembe vesszük, hogy a környező országokban az egykulcsos rendszer bevezetését követő első két évben nagyjából 1%-os GDP csökkenés volt. A félelmünk az, ha jövőre itt sem támad fel a pannon puma, amit az SZDSZ gazdaságpolitikusai jó mélyre elástak, akkor újabb válságintézkedést kell hozni, például a 3 és több gyerek után járó kedvezmény eltörlését, ami a további demográfiai csökkenés elhárításához elengedhetetlen intézkedés. Ezért a családi adózás Alkotmányba való rögzítését tartjuk megfelelő megoldásnak.

Az ténykérdés, hogy elsősorban az szja-csökkentés valóban a felső középosztályt, illetve a még jobban keresőket fogja különösen pozitívan érinteni, ami elviekben nem probléma, mert egy államnak valóban gondoskodnia kell a polgárairól, és az az állam lehet virágzó és elégedett, ahol mindenki a saját munkajövedelméből minél nagyobb arányban tud részesülni, és utána akár befektetve, akár a megtakarításaival is növelni tudja a közjót. Az aggodalmunk viszont az, hogy ugyanakkor a legalacsonyabb jövedelműek megélhetési költségei nagyon nehezen biztosított, a társadalom egyharmada szegénységben, a létminimum alatt él, és a második harmad is a felszínen maradásért küzd. Ezért a szociális szempontokat határozottabban kellett volna érvényesíteni. Ha a sávhatárokat toljuk folyamatosan fölfelé a költségvetés teherbíró képességére is figyelemmel, miközben a progresszivitás megmarad, sokkal pozitívabban szolgálta volna mind a legalacsonyabb jövedelműek szociális viszonyait, lehetőségeit, mind a középosztály kialakulását és megerősítését, amit a Jobbik is alapvető célnak tartunk.

A családi kedvezményeket, amelyek végül bekerültek a rendszerbe, mert a júniusban elhangzott bejelentés után aggódtunk, hogy a költségvetés helyzete nem fogja lehetővé tenni, alapvetően pozitívnak érezzük. Hozzátéve, egy vagy két gyermek után érvényesíthető maximálisan 10 ezer forint adókedvezmény inkább jelképes, ezért is szükséges már a második gyermek esetében duplájára növelni a támogatást, amiről módosító javaslatot nyújtottunk be, míg a valóban mértékadó kedvezménynél, ami 3 vagy több gyerek esetén érvényesíthető, gyermekenként 206 ezer forintos adóalap szükségeltetik, tehát több mint félmillió forintos adóköteles jövedelemmel kell rendelkezni azért, hogy ezt valaki maximálisan érvényesítse. Ez megint azt jelenti, hogy ezzel a tehetősebb, nagyobb jövedelemmel rendelkező családok fognak tudni élni, ugyanakkor a leginkább rászorulók nem fognak tudni megbirkózni az őket szorongató terhekkel, devizahitellel, emelkedő közszolgáltatási díjakkal. És itt leszögezem, hogy a Jobbik programjának alaptétele is, hogy a családi kedvezményt mindig munkavégzéshez és adófizetéshez lehessen kötni. Tehát véget kell vetni, és ezt pozitív tendenciának érezzük a kormánynál, a szocialisták által szavazatszerzési célokból elterjesztett segélyrendszernek, amelyben pártpolitikai szempontok is szerepet játszottak, mert a megélhetési gyerekszülés demográfiai és szociális katasztrófát okoz már jelenleg is Magyarországon, és a távolabbi kilátásai beláthatatlanok. Utalok itt Pokol Béla vésztjósló cikkére, amely a Magyar Nemzetben jelent meg két hete, és a jelenlegi tendenciák szerint 2050-re a népesség száma 7,5 millióra olvad, amelynek nagyrésze idős, inaktív és ebből durván 2 milliós lesz a cigányság száma, akiknek nemhogy segély nem jut majd, de ők kellene eltartsák az időseket.

A társasági adót pedig nem felére kell venni 2013-tól, hanem bezárni azokat a kiskapukat, amivel a multinacionális cégek kibújnak a megfizetése alól. Ezek azon könyvelési trükkök, amelyeket a Bajnai-kormány pénzügyminisztere is jó pénzért tanácsolt az ügyfeleinek, mielőtt a haza szolgálatára esküdött volna fel. Az anyacég leszámlázza a hazai leány felé a cég nevének, logójának, védjegyének használatát, a know-how-t, tanácsadó díjat számol fel, ezzel eltüntetve, elköltségelve a nettó árbevételt és kiürítve az adózás előtti eredményt, mert a multi sehol nem szeret a gyarmatok közterheihez hozzájárulni. Az Egyesült Államokban már megtalálták ennek ellenszerét: az adóhivatal egyesével megvizsgálhat minden ilyen tételt, és ha indokolatlannak, nem rendeltetésszerűnek találja, akkor büntető tétellel együtt bevonja az adóalapba. Ha már hozzányúlunk a számviteli törvényhez akkor ezeket a problémákat is meg kellene oldani!

Köszönöm szépen.