A júniusi szlovákiai választások végeredménye első pillantásra egyrészt sokkolónak, másrészt közel ideálisnak tűnhetett a laikusok számára. De hogyan él tovább az új koalícióban Robert Fico szelleme, és milyen hatásfokkal képes a Híd a szlovákiai magyarok érdekeit képviselni?

A júniusi szlovákiai választások során az óriási népszerűségnek örvendő, de magyarellenes intézkedéseiről hírhedt baloldali Robert Fico megbukott, Ján Slota és pártja alig került be a parlamentbe, jobboldali liberális-konzervatív kormány alakult. Ráadásul magyar részvétellel: ugyan a felvidéki magyarok hagyományos pártja, az MKP története során először nem jutott be a törvényhozásba, Bugár Béla és a Híd szerepet vállalt az új kormánykoalícióban. Két hónap alatt sokat változott a kép. Úgy tűnik, Szlovákiának még soha nem volt ennyire ingatag kormánya, a Híd pedig alaposan beszűkült mozgástérrel rendelkezik a kisebbségi témákat illetően - azt viszont legalább megpróbálja kihasználni.

Kényes egyensúly

Az új szlovák kormány jellemzését érdemes az alapoknál kezdeni. Látszólag egy négypárti koalícióról van szó: a liberális-konzervatív SDKÚ, a liberális Szabadság és Szolidaritás (SaS), a kereszténydemokrata KDH és a szintén liberális-konzervatív Híd alkotja. A probléma ott jelentkezik, hogy a négy pártból gyakorlatilag csak egy formáció egységes, márpedig a koalíciónak összesen 79 képviselője van a parlamentben. Ez azt jelenti, hogy négy képviselőn áll vagy bukik a kormányzás, azaz mind a hét érdekcsoportnak komoly zsarolási potenciálja van.

A KDH egységesnek tűnik, igaz, mindössze azért, mert a jelenlegi vezetés ellen lázadozók csoportja még az előző választási periódus alatt kilépett a pártból. Az SDKÚ-n belül két hatalmi csoport csendes vetélkedése zajlik, a párttagok Iveta Radicová jelenlegi kormányfő és Mikulás Dzurinda exminiszterelnök köré tömörülnek. A Híd parlamenti képviselete formálisan sem egységes, hiszen Bugárék tizennégy fős frakciójából négyen a konzervatív OKS tagjai. Ami pedig Richard Sulík nagyvállalkozó SaS-át illeti (az ő sikertörténetükről korábban erre írtunk), a liberálisok frakciójába tartozik az a négy személy - az Egyszerű Emberek civil szervezet tagjai -, akik eddig a legnagyobb problémákat okozták a koalíciónak. Például még a kormányprogram elfogadása előtt kis híján kormányt buktattak, amikor hirtelen a sajtóban előhuzakodtak a saját felvetéseikkel, és ultimátumszerű felhívást intéztek a koalícióhoz.

Egy ilyen sokszínű koalíció teljesen más elvek alapján működik, mint a korábbi Smer-domináns együttműködés, vagy a jelenlegi magyar Fidesz-kormány. A pártoknak úgy kell kompromisszumot találniuk a legtöbb kérdésben, hogy az elfogadott intézkedések egyik, koalíción belüli csoport érdekeit se sértsék. Egyszerűbben fogalmazva: nagyon kevés ellentmondásos határozat várható a Radièová-kormánytól. A kormánypártok a szlovák és szlovákiai magyar szavazókat sem fogják maguk ellen fordítani valamilyen látványosan ellentmondásos törvény forszírozásával. A koalíció az elmúlt hetekben egyébként is többször  meghátrált a közvélemény nyomására az eredeti elképzeléseivel ellentétben. Akadnak persze közös témák is, mint például a korrupció és a klientelizmus elleni harc. Ezekre a célkitűzésekre építve alakíthat ki magáról kedvező képet a választók szemében a négy kormánypárt.

Van magyarkérdés?

Vajon a törékeny  parlamenti többség azt is jelenti, hogy a kormánynak tekintettel kell lennie a magyar Híd prioritásaira is?  Részben igen, a szlovák-magyar feszültségek viszont a következő négy évben sem csitulnak majd - függetlenül attól, mennyire lesz agresszív, vagy engedékeny a magyar kormány.

A Fico-kormány több aknát is hátrahagyott utódjának, melyek mind a felvidéki magyarságot érintik. Hatályos például a diszkriminatív nyelvtörvény, életbe lépés előtt áll a kötelező zászló- és alkotmánykifüggesztésről elhíresült hazafias törvény, továbbra sincs változás a kettős állampolgárságról szóló rendelkezések terén - aki felveszi a magyar állampolgárságot januártól, azt megfosztják szlovák papírjaitól. Egyelőre úgy tűnik, hogy a kormánykoalíció részéről nincs politikai akarat a legtöbb diszkriminatív rendelkezés megváltoztatására a közeljövőben. Pedig a Híd a lehetőségeihez képest tiltakozik, ráadásul a kormányprogramba is belefoglalták mindezt. Miként lehetséges ez? Pont a törékeny kormánytöbbség miatt.
.
A kormánykoalíciót alkotó érdekcsoportok egyetértenek abban, hogy valamilyen módon "meg kell változtatni" a fenti három törvényt, ez a kormányprogram részét is képezi. Hogy miképpen, abban még nem született megegyezés, és nem is fog egykönnyen: az Egyszerű Emberek például biztosan nem ért egyet a kettős állampolgárság újbóli engedélyezésével a felvidéki magyar lakosság számára, az SDKÚ oktatási minisztere és Radicová miniszterelnök rábólintott a hazafias törvényre, semmilyen lépés sem történt a nyelvtörvény ügyében. A Híd mozgástere szűk: a koalícióból való kilépéssel Bugárék pártja semmit sem oldana meg.

Igazságtalan lenne elhallgatni ugyanakkor a nemzetiségi téren történt pozitív változásokat. Idővel elkészülhet a kisebbségi kultúra támogatásáról szóló törvény, valamint bővülnek a kisebbségekért felelős miniszterelnök-helyettes jogkörei. Ez elméletileg azt jelenti, hogy a szlovákiai magyar kisebbségnek lehetősége nyílik kiépíteni a maga párhuzamos struktúráit, valamint egyáltalán nem hozhatnak döntést a kisebbségekről a kisebbségek beleszólása nélkül. Mindkét vívmány komoly eredménynek számít - ha működni fog.

Bulvárt a parlamentbe!

Az utóbbi két hónap történései alapján valószínűnek tűnik, hogy a magyar olvasó a megszokottnál jóval több mulatságos, meghökkentő sztorit fog olvasni a szlovák politikáról. Miért? Mert az új pártként parlamentbe jutott SaS és a Sulíkék farvizén bekerülő Egyszerű Emberek civil szervezet hibát hibára halmoznak - ezeknek közük sincs a magyarokhoz, de rendkívül jól mutatnak a hírekben. Az Egyszerű Emberek vezetője, Igor Matoviè és Richard Sulík, az SaS elnöke például egyenesen a médián keresztül, névre szóló üzenetekben személyeskedett egymással a koalíciós tárgyalások hajrájában. A kormánykoalíció majdnem el is veszítette parlamenti többségét még azelőtt, hogy egyáltalán elfogadták volna a kormányprogramot.

Az excentrikus, politikában újoncnak számító Matovic egyébként is a hírek gyakori szereplője. A választások után kijelentette, meg akarták vesztegetni cserébe a jobboldali koalíció megtorpedózásáért, majd később bevallotta, hogy csak tréfált. Nevéhez kötődik a parlament aktuális botránya is: Anna Belousovová, a Slota-féle SNS alelnöke lekevert neki egy pofont, miután a férfi egy újságban megjelent beszámolójában nemes egyszerűséggel becenevén emlegette. Korábban hasonló fizikai inzultusra még nem volt példa a törvényhozás épületében.

A liberális SaS is nyakra-főre követi el a hibákat, ráadásul korábbi legfőbb szövetségesét, a médiát is sikerült maga ellen fordítania. Tárcavezetői szakmai tudása kétségbe vonható, furcsa, közpénzből létrejövő vállalkozások tervei röppentek fel a párt tájékáról, valamint Jozef Mihál nemes egyszerűséggel kijelentette, hogy a havi négyszáz eurót (százhúszezer forintot) keresők jobban teszik, ha külföldön próbálnak meg boldogulni. Az úr egyébként Szlovákia új szociális minisztere. A párt remélhetőleg csak azért bakizik ennyit, mert tagjai még tanulják a politikát. Mindenesetre az SaS körüli kreált, vagy valós ügyek elterelték a figyelmet a többi pártról - a partnereknél sincs minden rendben, de képesek diplomatikusabban kezelni a bizalmas ügyeiket.

Fico árnyékában

A fenti összefoglalóból úgy tűnhet, hogy az új szlovák kormány egy ingatag, bizonytalan képződmény, amely csak problémákat kelt, megoldásokkal pedig csak elvétve áll elő. Valójában létezik egy erős indok arra, hogy ez a koalíció kibírjon négy évet: Robert Fico személye. Ebben a pillanatban nagyon nehéz elképzelni, hogy bármelyik koalíciós partner megelégelje az állandó botrányokat és búcsút intsen a többieknek.

A jelenlegi kormány eleve egyfajta Fico-ellenes protestkoalícióként alakult, s nagy valószínűséggel ez marad a legfőbb érv a fenntartására egészen az együttműködés felbomlásáig. Azt, hogy mikor jön el ez a pillanat, a közhangulat határozza majd meg. A jelenlegi közvélekedés szerint Ficónál bármilyen megoldás jobb - ha ez a kormány képtelen kibírni négy évet és nem tud saját arculatot kialakítani, akkor viszont a baloldali politikus biztosan visszatér, méghozzá egy erőskezű kormányfőként. Az előző négy év tapasztalatai alapján pontosan tudjuk, mit jelent ez.

TOKÁR GÉZA