Orbán Viktor miniszterelnöknek címzett negyedik, "ajánlott nyílt levelét" juttatta el a Hunhír.info szerkesztőségéhez a "levelező gárdista" Hódos László.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!


Adjon az Isten! Ez a köszöntés önmagában is megáll, szokás utána még sok mindent kívánni, szép napot, jó egészséget, stb. akár még szebb jövőt is, (vagy azt talán mégsem?). Nem véletlen, hogy a magyar embernek, ezer éves köszöntési formája ez, az Istentől való jó kérése a másik ember részére. Persze lehet, hogy azért nem tetszik Önöknek, mert már itt van a szebb jövő, (Kinek? Hol!?) és fölösleges azt kérni, ami már megvan.

Bár úgy lenne, bár mondhatnám Wass Alberttel, hogy: „Likasszák már az égben fönt a rostát, s a csillagok tengelyét olajozzák, szorgalmas angyalok. És lészen csillagfordulás megint”, de sajnos nem tudom mondani, miniszterelnök úr. Mert a tengelyt valóban megolajozták a szorgalmas angyalok, de a csillagfordulás nem történt meg, sőt. Talán, valamennyire tényleg fordult, de hogy merre és mennyit, azt még nehéz lenne megmondani. Mindenesetre a csillagfordulástól ez még nagyon messze van, és nem biztos, hogy mostanában fordul még egy kicsit.

Az alábbi történet érzékletesen szemlélteti ezt. Tisztelve az Ön érzékenységét, mert a miénket, az enyémet, úgysem tiszteli senki, biztonsági okokból, „virágnyelven” mesélem el. Készülve arra az időre, mikor majd a szólás- és gondolatszabadságot az Önök törvényhozása kétharmaddal, a demokrácia diadalaként még jobban fogja korlátozni.

Gyermekkoromban sokat játszottuk ezt. A játék lényege, hogy egy történetet mesélünk el kedvenc regényhőseink által megszemélyesítve. A végén ki kell találni, hogy miről szólt és kik a valódi szereplői. Kiváló fejtörő lesz, remélem jól fog szórakozni. Molnár Ferenc kiváló irodalmi művét használom fel, némileg átalakítva. Gondolatban bocsánatot kérve az írótól, hogy remekművét ennyire kicsavarom.

Jó kis grund volt! Messze mindentől, várostól, embertől, a természet teljes szépségében, az erdőn, dombon, síkon. Tulajdonosa a tót volt. Neki nagy volt a terület, nem tudta hasznosítani és sokáig parlagon állt. Gondolt egyet a tót, mert jó tót volt (ilyen is van), felajánlotta a területet egy kis közösségnek. Ennek a közösségnek elég mostohán ment sorsa. Ott üldözték, mocskolták, rágalmazták, gyalázták ahol lehetett. Megsajnálta őket és azt mondta: Itt ellehettek, ha jó az idő. Kijöhettek családdal, barátokkal, vendégeket is hívhattok. Itt nem zavartok senkit, és nem lát senki titeket. Ezt a területet rendben tartjátok, és nyugodtan itt lehettek.

A Fiúk, mert úgy hívták őket, hogy a Pál Utcai Fiúk, hálásan fogadták, és valóban igyekeztek rendben tartani. Jólesett időnként összejönni, beszélgetni, családi napokat tartani, szalonnát sütni, bográcsolni. Megtudták ezt a Vörösingesek, kiknek mindenkori vezetőjét Áts Ferinek hívták, s nem tudni miért, (illetve dehogynem) de nagyon utálta a Pál Utcai Fiúkat. Hírlett, hogy a Vörösingesek saját törvényeiket is megszegve egy titokzatos alak, (nevezzük Ő-nek) szolgálatába szegődtek. Sőt azt is mondják, hogy e név alatt már a sokadik Ő uralkodik, és ki tudja már, hogy a Vörösingeseket is hányadik Áts Feri vezeti. Tudni kell, hogy Ő-nek is nagyon a begyében voltak már a Pál Utcai Fiúk. Akik, egyébként, soha nem zavarták Ő-t és a Vörösingeseket, sőt időnként, bár ezt Áts Feri rémülten tagadta, hathatós segítségükre voltak. De a Vörösingeseknek nem volt saját akaratuk, Áts Feri parancsait teljesítettét, akinek mindenkor, Ő parancsolt (teljesen törvényesen).

Tavaly egy alkalommal, a Pál Utcai Fiúk egy szép ünnepséget akartak tartani a grundon. A Vörösingesek iszonyatos, túlerővel kivonultak az erdő mélyére, körülvették a grundot és követelték, hogy a Pál Utcai Fiúk azonnal fejezzék be a borzasztó törvény- és alkotmánysértést. Mivel az ilyen cselekedetek súlyosan veszélyeztetik a rendet és a demokráciát a Pál Utcában. (Pedig Boka, a Pál Utcai Fiúk vezetője előtte a félreértések elkerülése végett, mindent megbeszélt, egyeztetett a Pásztorokkal.) A Pál Utcai Fiúk nem tettek volna mást, csak néhány zászlót áldattak meg, és újra megfogadták volna, hogy védik, óvják és segítik a Pál Utcát és annak lakóit. Úgy hírlik pedig, hogy a Vörösingesek, de még Áts Feri is a Pál utcában laknak, ezért érdekes és felettébb furcsa, hogy pont ezekért léptek fel a Fiúk ellen. Biztos forrásból tudjuk, hogy a titokzatos Ő is a Pál Utcából való. Természetesen nem számított, hogy az esemény magánterületen, mindentől távol, senkit sem zavarva zajlott. Nem számított, hogy az ünnepségen rengeteg nő, kisgyermek is tartózkodott, akikre nem biztos, hogy jó hatással volt a hihetetlen számú, agresszív kinézetű (félelemkeltő) Vörösinges. Nem beszélve a vörös ingüket letakaró, Pál Utcai Fiúknak álcázott Vörösingesekről. Őket pedig nem volt nehéz észrevenni, mert a farzsebükből kilógott a bilincs, és a pisztoly (!!!). Az első meglepetés akkor érte a Vörösingeseket, mikor a Pál Utcai Fiúk mit se törődve a durva és törvénytelen felszólítással, folytatták ünnepségüket. A második meglepetés akkor érte őket mikor, szintén törvénytelenül be akartak hatolni a grundra. Bizony, szembe találták magukat a Pál Utcai Fiúk maroknyi, de elszánt csapatával. Megtorpantak. Nem voltak ehhez szokva (no, meg a feléjük röpködő raklapokhoz se, mert homok sajnos nem volt). Bizony, úgy meglepődtek, hogy még a Pásztorok is csak lázas keresgélés, szöszmötölés után kezdtek telefonálgatni, hogy mi a teendő ilyenkor. Az akkori Áts Feri, (akit tulajdonképpen akkor a Wendauer helyettesített) nem volt jelen, de Wendauer telefonon is csak a szokásos pótcselekvésre (igazoltatás) mert utasítást adni. Utána persze, (teljesen törvényesen) jól feljelentette őket. Sajnos a Pál Utcai Fiúk nem rendelkeztek saját médiával, akik ezeket a történéseket világgá kürtölték volna, így a Pál Utcában is csak nagyon kevesen tudhatták meg az igazságot. Bezzeg Ő és sajtója rögtön világgá kiabálta szokásos hazugságait, azaz tovább gyalázta, rágalmazta a Fiúkat.

Idén szintén egy hasonló ünnepélyes megmozdulásra került volna sor. Időközben azonban egy másik Ő került hatalomra a Pál Utcában, aki magával hozta a saját Áts Feriét. Nos, ez az Áts Feri (kinek feddhetetlen múltja, közismert volt a Pál Utcában) már nem csak az erő nyelvén tudott beszélni. Mi is történt? Tudni kell, hogy közben, még az előző Ő alatt, több törvényt hoztak a Pál Utcai Fiúk ellen. Többek között, letöltendő börtönbüntetés terhe mellett betiltották a ruhájukat, ami gyakorlatilag a Pál Utca népviselete volt, megtiltották nekik, hogy bárhol, bármikor együtt lehessenek és végül azokat, akik bármiben segítik őket, szintén ilyen börtönbüntetés fenyegette. Úgy hírlik, hogy Ő és csapata egy középkori törvénykezés nyomán (Lehet, hogy újra divatba jön itt a működő demokráciában?) szeretné törvényen kívül helyeztetni a Fiúkat. Azaz, vagy három nap alatt elhagyják a Pál Utcát, vagy bárki büntetlenül megölheti őket. Állítólag egy kisebb csoport, akik jóval később költöztek a Pál Utcába, hajlandóak is lennének erre, hiszen már törvényi felhatalmazás nélkül is nagy gyakorlatot szereztek ilyen dolgokban.

Nos, tehát ilyen törvényekkel a hátuk mögött Áts Feri utasította a két Pásztort, hogy keressék fel a tótot és bírják rá, hogy kergesse el a Pál Utcai Fiúkat a grundról. Természetesen szivart ne ígérjenek neki, mert arra nincs keret. A két Pásztor talán kissé vonakodva, mert hát azért ez már nagyon túl ment még a látszat törvényességen is, elindult a tóthoz. Ott aztán próbálkoztak mindennel, de a tót hajthatatlan maradt, (mint mondottam, jó tót volt) pedig a végén még kubai szivart is ígértek neki. Végül aztán a segítségnyújtási törvényre hivatkozva megfenyegették a tótot, hogy bevágják két évre a börtönbe. De a tótot még ezzel sem törték meg. Bátran, igaza tudatában állt szemben a Pásztorokkal. Ám a Pásztorok nem véletlenül kerültek ilyen magasra. Elővették az adut, mégpedig, hogy nem csak a tótot, de idős édesanyját, (aki résztulajdonosa a grundnak) is bevihetik akár 72 órára. Ez, (mármint az édesanya) nem csak a tót, de minden Pál Utcai gyenge pontja. Ezt már nem lehetett hagyni. Az elmúlt időkre visszatekintve a tót tudta jól, hogy a Vörösingesek megtehetik és meg is teszik. Mindegy, hogy törvényesen vagy törvénytelenül, de megteszik (hiszen a Pál Utcában dúl a demokrácia és a nemzeti együttműködés). Különösen úgy, hogy Ő és csapata korlátlan hatalmat szerzett az álmos, tévelygő, és közömbös Pál Utca lakói felett.

Így történt, hogy a Pál Utcai Fiúk már nem járhatnak családjaikkal, barátaikkal, ismerőseikkel a grundra beszélgetni, családi napokat tartani, szalonnát sütni, bográcsolni, ünnepelni. Ruháikat is különös gonddal kell kiválogatniuk, mert Áts Feri és a Vörösingesek éberen őrködnek a központilag előirt öltözködés betartása felett. Volt már ilyen, máshol is, egy messzi-messzi nagy utcában a Pál Utcától keletre, ahol sok könny, vér és élet folyt el. Mindenesetre Ő, diadalmasan és elismerően veregette meg Áts Feri vállát és vidáman ment jelenteni (mert valaki neki is parancsolt). Ők, kegyesen fogadták, de folyamatosan siránkoztak, sóhajtoztak, szakállukat tépkedve, hogy ez nem elég, még többet, még jobban kell teljesíteni. A Pál Utcai Fiúk írmagját is el kell pusztítani bármi áron. Úgy kell elintézni őket, mint azt a Nemecseket, aki már majd’ másfél éve van börtönben. (teljesen törvényesen) Nem számít, hogy eddig semmi komoly bizonyítékot nem sikerült találni ellene. (Vagy ilyen sok időbe kerül legyártani?) Ő, pedig hajlongott, ígérgetett, végül leizzadva és háborogva távozott. Nem értette Őket, hogy miért nem elég ezeknek soha semmi.



Eddig a történet. Szereplőit, a keserves magyar sors és a romlott politika alakította. Tanulságos és elgondolkodtató. Azóta többször is előfordult hasonló eset, azaz Ő és Áts Feri folyamatosan próbálkozik (teljesen törvényesen és nyilvánosan). Magánembereket, a Pál Utca békés, törvénytisztelő lakóit fenyegetik meg vagy így, vagy úgy, ha segíteni merészelnek a Pál Utcai Fiúknak. Szegények! Nem tudják, hogy ha egyet sikerül is elállítani a szándékától, mindig jelentkezik helyette más. A Pál Utcai Fiúk, azért letették az esküt, továbbra is szívükön viselik a Pál Utca sorsát, segítik és óvják (tőlük telhetően) Pál Utca lakóit. Továbbra is szilárdan, megingathatatlanul állnak, bár olykor iszonyatos ellenszél tépi-rázza soraikat, nem hátrálnak, kitartanak. Felemelt fejjel viselik a bélyeget, amit „Ők” ragasztottak rájuk. Állják a folyamatos gyalázkodást, hazudozást, sértegetést. Állják azokat a pofonokat is, amit valaki régen megígért nekik, és amelyeknek száma már régen meghaladta a kettőt. Amúgy köszönik szépen, jól vannak.

Nos, miniszterelnök úr, gondolkodjon! Nem olyan nehéz. Ha végképp nem megy, talán a miniszter Urak közül egyik, másik tud segíteni (főleg az egyik). Együtt könnyebb. Ugye?


Szebb jövőt!


Hódos László
gárdista
MNG Budapest

hunhír