A Jobbik nagykovácsi helyi szervezetének vezetője közlésében jelent meg az alábbi tudósítás és cselekvési terv

Mélységesen megrendülve olvastam még decemberben, hogy Szabó Rebeka (LMP, Lesz.rom a Magyar Problémákat) nevű szervezet tagja, a házbizottság elé citálta Lenhardt Balázst, a Jobbik képviselőjét, mert vette a bátorságot és a cigány bűnözésről mert szólni, mint létező és sürgősséggel megoldásra váró problémáról.

Tette ezt azok után, hogy a Magyar Gárda ellen oly vehemensen visítoztak, telekürtölve a világot a félelmeikkel, látomásaikkal, általuk elképzelt borzalmakat emlegetve, amit a gárdisták majd esetleg elkövethetnek. Nem zavarta őt az a nem csekély tény, hogy egyetlen egy olyan eseményről sem tudnak beszámolni, amit a gárdisták, a társadalmi normákat megsértve, bűncselekményeket követtek volna el. Ennek ellenére félni kell tőlük, mert ezt ők mondják. Felháborít a pofátlanságuk, amikor a nap mint nap megtörténő, a cigányok által elkövetett bűncselekményekről egyáltalán szólni merészelő, a többségi társadalom által megválasztott képviselőt ily módon próbálják megbélyegezni, és önmagukat ezáltal fölé helyezni.

Erre a kirohanásomra talán nem is került volna sor, ha nem következik be az a borzalmas esemény, amely január 9-én hajnalban egy rákoskeresztúri szórakozóhely közelében történt.

Az események elszenvedői, két huszonéves fiatal, akik saját hazájukban, egy vendéglátóipari egységben, az egész hetes fárasztó munkájukat követően szerettek volna felhőtlenül szórakozni. Az este egészen jól alakult addig, amíg az egész hetes munkavégzés alól, a magyar társadalom által mentesített erősen szolár barna, embereknek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető mocskok, meg nem érkeztek a helyszínre. Szóváltásba keveredtek a két fiatallal, Nagy Zoltánnal és feltűnően csinos barátnőjével. A szóváltást követően, ez az enyhén sz.rszagú társaság távozott, hisz addig csak hárman voltak és ez a csekély erőfölény, mint tudjuk, a bátorságukra erősen kihat. Ezért, amíg a fiatalok tovább szórakoztak, ők bátorságot gyűjtöttek a támadáshoz, ami hamarosan meg is érkezett a helyszínre, további tíz, tizenöt moslékos dézsában fürdő varangy, enyhe sz.rszaggal.

Megvárták, amíg a fiatal pár elhagyja a szórakozóhelyiséget és miután meggyőződtek arról, hogy az időközben gyűjtött "bátorság" elegendő túlerőt biztosít számukra, a fiatalokra támadtak. Nagy Zoltánt a kedvese szeme láttára brutálisan összeverték, a földön fekvő, magatehetetlenségig összevert fiút, lelkesen összerugdosták, esélyt sem adva neki a védekezésre vagy a menekülésre. Ők is szórakozni akartak... Majd miután jól kiszórakozták magukat, a segítségnyújtás minimumát - a mentők értesítését - elmulasztva, hősiesen elmenekültek a helyszínről. A halálfélelmet átélő kislány, a gennygócok távozását követően, telefonált a fiú édesapjának, aki a helyszínre érkezve vérbe fagyva találta a fiát, a büszkeségét, akit arccsonttöréssel és egyéb sérülésekkel szállított a Baleseti Kórházba. A fiút másnap reggel a kórházban Vona Gábor pártelnök úr is meglátogatta. A fiú édesapja a Magyar Gárda tagja, akinek emberi nagyságát mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy nem a bosszúállás volt az első gondolata, hanem a törvény tisztelete, amely sajnos már nem véd meg bennünket, csak korlátoz.
Az este vélhetően több cigány család ült örömünnepet, miután a fattyaik elmesélték hősies cselekedeteiket, jókat mulatva az eltartó nemzet fiának megaláztatásán, emberi méltóságának sárba, vérbe tiprásán.

Mint tudjuk, a trágyalében fürdetett, a családon belüli szaporodás káros genetikai hatásaitól eltorzult lelkivilágú, a patkányok nemzetségének alrendjébe tartozó mutánsoknak, a szórakozás, a többségi társadalomhoz tartozó emberek megalázásában, bántalmazásában, megfélemlítésükben, esetleg lemészárlásában találják meg azt az örömöt, amit ők szórakozásnak neveznek. És szórakoznak.... Tehetik ezt mindazért, mert kulturált, befogadó nemzetként befogadtuk a más vallású, hazátlan senkiháziakat, akik létszámuknál fogva már képesek a magyar parlamentbe képviselőket küldeni, és ezek megvédik a szórakozni vágyó, ám a munkát bőszen elkerülő parazitákat.

Fideszes fajtársuk, a miniszterelnök és a Tasnádi Péter ellehetetlenítésével elfoglalt, gyomorbántalmaktól szenvedő belügyminiszterünktől sem kell tartaniuk, hiszen nekik a zsebük megtömése minden percüket leköti, nem érnek rá ilyen csip-csup ügyekkel foglalkozni.- Ezt nem állításként, hanem tapasztalati véleményként fogalmazom meg, nagyhatalmú urainkkal szemben. Különben is, ha nem beszélünk róla, akkor cigánybűnözés nincs is. És ha ezt valaki másképp látja, az rasszista, fajgyűlölő, kirekesztő, akinek nincs helye a társadalomban.

Sajnos az emberi jogaink, amit egyben a kötelességünké is tettek, csak arra korlátozódnak, hogy a más vallású új honfoglalókat és a barna bőrű bélférgeket eltartsuk, és ha szórakozni akarnak, akkor a testi épségünket, életünket is feláldozva szórakoztassuk őket.

Adófizető állampolgárként kérdezem, hol van ilyenkor Mohácsi Viktória és a többi jogvédő? Persze tudom a választ. Valahol vidéken SZÓRAKOZNAK..........

Megkérem Lenhardt Balázst, hogy olvassa fel a levelem a Tisztelt Házban, mert innen szeretném üzenni a fent említetteknek és minden alattvalójuknak, hogy ELÉG VOLT, NEM TŰRÜNK TOVÁBB ÉS MINDEN TÁMADÁST MEG FOGUNK TOROLNI!

Ezek után a jogainkat mi magunknak fogjuk biztosítani. Mert jogunk van a félelem nélküli élethez. Mert jogunk van a tulajdonunk megvédéséhez.

A magyar anyákat pedig biztosítani kell arról, hogy nem azért szülnek és nevelnek egészséges gyermekeket, hogy a cigányhordák szórakozásból tönkreverjék, megnyomorítsák, vagy elvegyék életüket.

Ha a hatalom nem tudja megfékezni élősködőinket, akkor felhatalmazva érezzük magunkat, hogy megtegyük, nem három, egy csapással, de az nagyot fog szólni. Ez nem fenyegetés, hanem ígéret!

Szebb Jövőt!

Rozgonyi József
Állampolgár
Jobbik Magyarországért Mozgalom nagykovácsi elnöke

(Szent Korona Rádió)