Október 10-én, vasárnap közleményben kért bocsánatot az ajkai alucég, a MAL Zrt. igazgatósága azért, "mert a katasztrófa utáni első napokban nem tudta megfelelő módon kifejezni együttérzését, egyben kifejtették: teljes mértékben egyetértenek a miniszterelnökkel abban, hogy a tényleges felelősöket meg kell találni, és azzal is, hogy a MAL Zrt. a felelőssége arányában térítse meg a károkat."

Három nappal a katasztrófa után kitört a mélységes sajnálat a tönkretett emberéletek ezrei miatt. Megható és tisztességes volna ez…

Egyszóval hiteles volna… Ha a cégvezetés nem hárította volna el otromba felsőbbrendűség-tudattal a földönfutóvá tettek panaszát.

Hiteles volna, ha… ha nem volna immár nagyon is érezhető a MAL vezetői körében, hogy a kormányzat felelőst fog találni. És a felelős nem a holdban van, a felelős bizony a MAL-ban van.

A közerkölcs, a közítélet egyértelmű: a MAL a felelős a történtekért. És nem is tévednek az emberek, ugyanis a MAL bagóért jutott az ajkai gyárhoz, cserébe azt vállalta, hogy rekultivációt hajt végre, meg hogy mentesíti a környezetet a veszélyes melléktermékektől.

Október 4-e óta nem vitás, hogy nem váltotta be az ígéretét.

Szép dolog a nyomozás, de aki ott helyben belefojtotta volna a MAL nagyképű vezetőjét a vörös iszapba – ma őt ünnepelné az ország. Mert az nyilvánvaló nonszensz, hogy akik 15 éve nem teszik meg, amit elvállaltak, de közben hatalmas magánvagyonra tettek szert a fillérekért privatizált gyárból – akkor oda nem kell hosszas vizsgálat.

A MAL bűntársai – akik odaadták

A MAL (akárcsak a többi magántulajdonos) 1995-ben jutott birtokba, a Horn-kormány idején zajlott gyorsított, „készpénzes” privatizáció keretében. Speciel az alumíniumipar esetében jószerivel pénzre sem volt szükség: az új tulajdonosokat „megajándékozta” az MSZP–SZDSZ-kormányzat ezekkel a gyárakkal (Ajka, Almásfüzitő, Mosonmagyaróvár), odaadva nekik cserébe a gondot is.

Idézet Debreczeni Józsefnek a Gyurcsány Ferencről írt könyvéből: „ A privatizáció különlegessége, hogy az új tulajdonosok a megvásárolt üzemekkel együtt átveszik a bauxitbányászat és a timföldgyártás melléktermékeként keletkezett környezeti kárrendezés és rekultiváció – nem kevesebb mint 11 milliárdra rúgó – költségeit is.”

Melegen ajánljuk mindenkinek elolvasásra Debreczeni József ezen könyvének (Az új miniszterelnök, Osiris, 2006) a 147. oldalát, mert abból igen sok minden kiderül. És Debreczeni isteníti, nem pedig kritizálja „művének hősét”, a mosonmagyaróvári privatizátort!

Miket tudunk meg? Az új tulajdonosok a vörös network tagjai voltak. Mindnyájan bagóért szerezték meg a vagyont. A privatizációból a kormányzat fondorlatosan előre kizárta a külföldieket (nyilván nehogy valaki pénzt ajánljon). Az ügyintézésben benne volt Szilvásy György keze is.

És a legfontosabb: hatalmas vagyonra tehettek szert a vörös barátok úgy, hogy cserébe – megszabadították az államot egy kötelességétől. Hogy is fogalmaz Debreczeni: „különben az államra maradnának a környezeti károk költségei”.

Most eljött az igazság pillanata: a vörös iszap okozta károkat 100%-ban a MAL-nak kell viselnie. Nehogy az államra maradjanak a környezeti károk költségei!

A liberális médiaértelmiség a magyar nép ellensége

Elég sok idő telt el a katasztrófa óta ahhoz, hogy górcső alá vegyük a liberális sajtó viselkedését. Tömören a következő a lényeg:

Mindazok, akik évtizedek óta helyeslik a nyakló nélküli privatizációt, hallgatnak. A Népszava vezércikkírója annyit préselt ki magából, hogy „nem hiszi el” – mármint a brutális tényeket. Van-e ennél lejjebb? – kérdezhetjük.

Konrád György hallgat, a szadeszos elit hallgat, akik szerint „az állam a legrosszabb tulajdonos”, mind hallgatnak. Eltűntek, felszívódtak.

Most majd a Fidesz-kormány rendet tesz.

Ők meg majd előjönnek, utána. Kritizálni.

Büntetést a bűnösöknek!

Néhány napja előzetes letartóztatásba került egy orvosnő. Geréb Ágnest bekasztlizták, miután egy szülésre felkészítő tanfolyami előadásán egy kismama (idő előtt, váratlanul) szülni kezdett, és a baba súlyos rendellenességgel jött világra. Mentő jött, segített, a baba él. Nem halt meg senki. Geréb dutyiban.

Ajka alatt elpusztult két falu és még kettő félig. Heten meghaltak, emberek ezreinek az egzisztenciája semmisült meg. És senki nincsen dutyiban.

Ha a magyar politikai elit meg akarja menteni a harmadik Magyar Köztársaságot, akkor a legrövidebb időn belül gyökeresen meg kell újítani a jogrendet, az igazságszolgáltatás világát.

Ez így nem megy, ez így nem mehet tovább! – Ezt üvölti a magyarok nagy többsége. Azt követelik a magyarok, hogy foglaljon helyet végre a vádlottak padján mindenki, aki bűnös abban, hogy ide jutottunk.

Oda valók a MAL vezetői, oda valók, akik hatóságilag 15 éven át elnézték, hogy a MAL nem teljesíti a kötelezettségét, meg persze azok, akik ilyen módon privatizáltak, és egyáltalán mindazok, akik ide züllesztették a magyar államot.