Aligha beszélhetünk közrendről, amíg a pénzügyi tragédiát előidéző politikusok a parlamentben ülnek, vagy éppen nyugdíjba menekülnének.

Nagykövet lett egy közeli fővárosban a Hazugságrém csendes támogatója. Négy éve, amikor kiderült, hogy a hatályos miniszterelnök hónapokkal korábban Balatonőszödön bevallotta: hazudtak az állampolgároknak a választás előtt, még Brüsszelben politizált a mai diplomata.

Ő maga nem helyeselt ugyan, de cinkos némaságba bújt.

Ezáltal vállalhatónak nyilvánította eme szavakat: „elkúrtuk, nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint mi csináltunk. Meg lehet magyarázni, nyilvánvalóan végig hazudtuk az utolsó másfél két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi és közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végén.”

A brüsszeli ínyenc ezt minősítette európainak azzal, hogy egyetlen szót sem szólt ellene.
Sajnos, alighanem erkölcsi holttestté vált ő is, mint párttársai, akik már hivatalosan is a történelem süllyesztőjébe kerültek. Éppen nyugdíjba készülődnek 56 évesen, mert hozzászoktak ahhoz, hogy az adófizetők táplálják őket.

Lehet mentséget hozni. Igaz. A brüsszeli ínyenc soha nem volt olyan szélsőséges, mint például az ávós csemete, a politikai bohóc, vagy a maoista. Sőt. Hazaszeretet is észrevehető volt viselkedésében, politizálásában. Más minőség, mint pártjának szélsőséges hungarofóbjai.

Nagyköveti kinevezése mégis valamennyire elgondolkoztató.

A Hazugságrém mögé, valamint a 2006-os októberi polgárverés mögé ugyanis ő is odaállt. Abban a pártban volt, amelyikről 2004-ben az akkori koalíciós miniszterelnök bevallotta: „tele van korrupciós ügyekkel.” Ezek az emberek életük végéig erkölcsileg lenullázódtak, már soha nem szabadna a közéletbe visszatérniük. Valószínűleg nagykövetként sem.

Hasonlóan látja Fricz Tamás, ő a minap így fogalmazott: „A konzervatív politikai elitnek értenie és éreznie kell, hogy ha a szocialista és balliberális elittel kiegyezik bármilyen szinten – csak azért, mert utóbbi sokáig a hatalomban volt és sok területet elfoglalt –, akkor alapjaiban érti félre szerepét és konzervativizmusét. A konzervativizmus nem lehet dogmatizmus csak azért, mert kényelmesebb elfogadni, hogy posztkommunisták hálózatai uralják nagyon sok helyen még mindig az országot.”

Ha a Hazugságrém híve nagykövet lehet, az megnehezíti a felelősségre vonást volt párttársainak: az igazi felelősöknek esetében. És ez aggasztó.

Ha ugyanis az országot a jelenlegi súlyos gazdasági bajból ki akarjuk emelni, feltehetően az erkölcsi alap szilárdításával kell kezdenünk: ez kell a közbiztonság helyreállításához is, amelyről a mai miniszterelnök úgy fogalmazott: „ez mindennek az eleje.” Addig aligha beszélhetünk közrendről, amíg a pénzügyi tragédiát – az ország és a főváros eladósodását – előidéző politikusok a parlamentben ülnek, képernyőrémként tetszelegnek, lámát tüntetnek ki, vagy éppen nyugdíjba menekülnének.

Ők is ott álltak a felsőbb utasítók mögött, szorosan. Sőt, némely esetben azonosak lehettek magukkal a felsőbb utasítókkal.

A volt vagyonkezelő felsőbb utasításra cselekedett – jelentette be a nyilvánosság előtt az elszámoltatás egyik irányítója. Kik azok, akik a felsőbb utasításokat adták? Ennek is ki kellene derülnie…

VVV – azaz volt vezetők vezetőszíjon… Ez az intelligens mozgalom az, amely elősegítheti a valódi elszámoltatást. Két neves volt vezetőt vezetőszíjra fűztek már. Ám az igazi mételyező hősök még várják a VVV-mozgalom eredményét: a törvényes, az állami, az erkölcsös igazságszolgáltatást.